Mi leszek ,ha nagy leszek? #Befejezett

S

Egyszer volt,hol nem volt.Volt egyszer egy Remény nevű nyolc éves szőke kislány...

-Anya!Anya!Hol a táskám? Lekésem a buszt! -kiabáltam anyukámnak, aki éppen szembe jött velem.

Pont a suliba igyekszem, Dia és Kriszti a legjobb barátnáim biztos várnak a buszon.

-kincsem...-nézett rám anya boci szemekkel.-ugye tudod, hogy hétvégén már költözünk...?-ált meg elöttem a táskámmal kezében.

-Tudom! Már csak két napom van velük lenni...ezért kéne sietnem!-ki kaptam kezéből a rózsaszín hátitáskámat és elindultam az ajtó felé.

-hékást! Puszi? -kiáltott utánnam barna hajú gyönyörű anyukám.

Vissza mentem, adtam arcára egy gyors puszit, és kifutottam. Egyenesen a buszmegálló felé...
Apukám már nem él.Katona volt...ennyit tudok.Sokat sírtam miatta,már amúgy is túl idős vagyok az "apa már fentről vigyáz ránk" szöveghez...pedig ez két éve volt és akkor meg csak 6 voltam.De ez van... aki meghal az meghal. Ennyi.Hiányzik, de érett vagyok. Fel tudom fogni a dolgokat.
Nagyon gyorsan eltelt ez a két nap.Pénteken hullatam néhány krokodil könnyet,mikor barát nőimtől búcsúzkodtam . De holnap indulunk! Pakolnom kell! Kifejezetten szeretem a változásokat.Bár nagyon nehéz itthagyni a barátaimat és Budapestet.
Nagyon messze költözünk.Sopronba,szinte az ország másik felére.

-Remény?! Össze szedted a ruháidat?-kiabált anyu, hupsz.

-omm hát,peeersze- nevettem.

-Gyere segítek-lépett be kicsi szobám kicsi ajtaját.

-azért vissza jövünk néha ugye? -kezdtem el pakolni a ruháimat.

-persze. -mosolygott,mindíg mosolyog ,ha nagy leszek olyan akarok lenni mint ő!

Elindultunk.Nem vihettünk mindent,magunkal ,mert nem olyan nagy az autónk .
Útközben szerintem bealudtam....mindíg bealszok ,ha autóval megyünk valahova.Mindegy, hogy boltba vagy messzebb.Én elalszom.
Anya rázott fel egy "itt vagyunk "-ot kiabálva.Felugrottam,ki pattantak a szemeim és befutottam az új házunkba.
Egyszerűen gyönyörű! Nagyon nagy!

-Aztaaa.-nevettem ,és izgatottan tejföl szőke hajamba túrtam.