Mi leszek ,ha nagy leszek? #Befejezett

K

-neked nem kéne suliba lenned?-kerdeztem rá, csak azert hogy ne keljen válaszolnom a kérdésre.

-de-vigyorgott.-de neked is- kacsintott rám.

Váltottunk még néhány szót amikor megcsörrent a mobilom.

-anyum hív!végre!-jelentettem ki és kicsit arréb sétálva gyorsan felvettem a telefont.

-szia anya!-szóltam bele vidáman , de lelkesedésem hamar elszált.

Egy idegen férfi hang szólt bele a telefonba.És azt mondta, hogy anyám a kórházba van.Elütötték.Miután a férfi elköszönt és letette a telefont ugyan azzal az értetlen fejjel bámultam előre.

-ne sírj! -jelent meg előttem a zöld szemű  fiú. Észre sem vettem ,hogy potyognak a könyeim.-gyere ide-ölelt meg a srác.

Nem akartam gyengének tűnni ezért el löktem magamtól és elfutottam.Az első busszal benentem a kórházba.Sopron elég nagy úgyhogy ez volt a leggyorsabb módja ,hogy eljussak az elég messze lévő korházba.Ahogy felszáltam a a buszra eltört a mécses.Elkezdtem bőgni.Anyukám az egyetlen aki van nekem.Szó szerint!Nem halhat meg!És ha meghal? Mi lesz velem?? Miért nem tudtak engem elütni!
Engem nem szeret senki...én nem érek semmit..nekem kéne ott lennem.A korház elott megát a busz ,befutottam.

-jónapot!elütötték anyukámat ,a neve Kovácsné Virág.Pontosan hol van? -támadtak le a recepciónál ülő nőt.

A nő rápillantot az előtte lévő számítógépre.

-egy pillanat.-nyugtatott.-Doki!ő az a lány akit várt- nézett egy szépen öltözött férfira, a pasi egyáltalán nem orvos ruhában volt.Kicsit be pánikoltak.Azaz kurvára.Ugyoe nem valami Zsaru? Vagy... vagy rosszabb.

-gyere -nézzet rám a pasi -a nevem Dr.Horvát Gábor-mutatkozott be a 40-es éveiben járó ember,de én ugyan azzal a kétségbe esett fejjel néztem rá .

-mi lenne ha nem húznánk az időt?hol van anyám?hogy van?

-Remény a neved igaz?-terelte tovább a témát.

-válaszoljon kérem -pityeredtem el.

-az anyukája kómában van.A belső szervei rondsolódtak-közölte a hideg tényeket.

Lábaim felmondták a szolgálatot és a földre rogytam.A világ el kezdett sötétedni.Kicsit össze szedtem magam és fel ültem.
Sokan körém gyültek, de én csak török ülésbe ültem a folyosó közepén és kezmmel eltakarva arcomat sírtam.