Mi leszek ,ha nagy leszek? #Befejezett

E

Dani le huppant a kanapéra.

-figyi miért nem szóltál hogy bajj van?!-kérdezte hajamba turva

-mert egyszerűen el tűntél az életemből.-gurult le arcomon egy könnycsepp.

-sajnálom csak...

-csak?? Csak mi? - szóltam vissza kicsit durvábban mind kellet volna.

- csak már nem birtam el viszelni hogy mindig más fiúval vagy,és engem észre sem veszel.Basszus majdnem 10 éve szerelmes vagyok beléd és te észre sem veszel!!-ált fel idegesen.- Kb már több mind 25 pasin vagy túl.Nekem hány barátnőm volt?? Na hány??- kiabált.

Vissza folytort lelegzettel halhatam, de most meg ált.
Csönd lett a kis nappaliban.

-egy sem.-által fel én is suttogva.-én is sajnálom- turtam hajába.-így kvittek vagyunk oké?

-neked ez is csak egy játék mi? -Fogta meg a csuklómat.

-nem én...

-Remény! Én nem akarok a barátod lenni! Szeretlek! Fel tudod ezt fogni?-párásodott be a szeme.

Nem szóltam semmit csak csendben le töröltem a ki csorduló köny cseppet arcáról.Mélyen a szembe nézett és lassan felém hajolva meg puszilta számat, vissza pisziltam és csók lett belőle. Istenien csókol.Ennyit tudok rá mondani. Nyikorogni kezdett a bejárati ajtó és Marci lépett be. Meg remegve el hajoltam szöszitol és kínosan el nevettem magam.

-decukiii- bambult minket Marci a kezében tartott zacskót ölelgetve.-oh hihi- vigyorgott- én omm bocsi ...leptem is- mutatott az ajtón kívülre és ki is ment.

Danira néztem és ki tört belőlünk a röhögés.

-most mi lessz? -Neztem a fiú tenger kék szemébe.

-khm -térdelt le elöttem.- Dobrovodsky Elizabet Remény szeretnél a barátnőm lenni?- kérdezte úgy, mindha a kezemet kérne meg.-úgy kb örökre?-tette hozzá és a kis asztalon díszelgő mű virágért nyúlt és várta, hogy válaszoljak.

-persze -kuncogtam.- örökké és tovább.