K

172 11 3
                                    

Nem hiszem el ,hogy lehet most is ekkora köcsög...
REMÉLEM van erre valami kurva jó magyarázata vagy engem többet nem lát!

-faszom nem hiszem el!- keltem fel idegesen és el kezdtem könnyes szemekkel sétálni.

Azt várja az ember ,hogy ilyenkor elé ugrik a várt személy,meg öleli és azt mondják egymásnak: szeretelk!.
A nagy lófaszt bazdmeg! Egyedül setaltam el a lepukkant játszoról és vissza mentem Marcihoz ki bőgni magam.
Be probáltam nyitni ,de zárva volt.Fasza...

Fel fedeztem az ajtóra ragasztva egy levelet.

Ez ált rajta:

Remény! Istenem nem hiszem el,hogy fel hivatal! Baromira örültem neki! Csak le merült a telefonom és pont egy Fehervarra tartó vonaton ültem.De mikor meg halgattam a hang üzidet egyből át száltam egy masik vonatra! De mire oda értem a játszorra te el tűntel.A telefont nem vetted fel ezert Marcit tudtam fel hívni és ő mondta hogy ide fogsz vissza jönni
.Szöszi.
Örömtől könyező szemekkel olvastam el a levelet,amit Dani írt .Magamhoz öleltem.

-szeretlek- sutogtam magam elé.

-én is!-halodtam meg egy hangot a hátam mögül.

Könnyes szemekkel meg őleltem a szőke srácot.
A sokktol meg szólalni sem tudtam.Egyszerűen csak jó volt meg ölelni.

-sajnálom.-súgta a fülembe.-nem.tudtam anyudról. -ki könyesedett a szemem.

A telefonom jobbkor nem is tudott volna el kezdeni csörogni mind most.

-háló? -kerdeztem a telefonba kicsit ingerülten
-R. a lábtörlő alatt van a kulcs, menjetek be nyugodtan.- szolt bele Marci és le is tette.

-gyere -fogtam meg Szöszi kezét és el vettem a kulcsot a helyéről. Be mentünk .

Mi leszek ,ha nagy leszek? #BefejezettDonde viven las historias. Descúbrelo ahora