Mi leszek ,ha nagy leszek? #Befejezett

Ő

Magamra teritettem a plédet amivel be voltam takarva és ki másztam a kicsi konyhába.
A ház nem lehetett nagyobb egy nagyobb kolesz szobánál,de ő egyedül biztos el fért benne.A konyhába volt egy kis asztal,egy mikró és azt hiszem valami ős regi sütő szerűség. Cuki.

-meg fáztál Marci?-ültem le a 2 szék közül az egyikre, amíg ő kávét csinalt.

-aham- turt holló fekete hajába.-hé nem kéne beszélned Danival?-kérdezte

-nincs mit meg beszélnem vele...-mondtam hisztisen és el takartam az arcomat a pokrocal.

-jaj ne már ! Ha ma nem beszelsz vele én hívom ide!! -oltott le.

-jovan ' naa- tettem fel a kezem védekezőleg.-majd fel hívom.-mosolyogtam halványan.

Így is lett, a kávé után ( amit meg kell hagynom nagyon finom volt) fel is hívtam...de nem vette fel ezer csak egy hang üzit hagytam neki:

Szia...gondolom utálsz meg minden...de ha még kíváncsi vagy a képemre ,akkor gyere a játszóra ahol mindíg voltunk régen... én ott várlak szia.

Az üzenetet halkan,kicsit rekedt hangon tudtam csak ki nyögni.
Mert tudatosult bennem ,hogy nem lessz ott.És nem mondhatom meg neki mit érzek...lehet még én sem tudom pontosan...de ha nem jön el,esélyem sem lessz a magyarászkodásra...
Ki sétáltam arra a bizonyos játszora és vartam.