Farkasüvöltés (BEFEJEZETT)

Sorry meséje

Sorry szemszöge

Amikor Lana arra kért, hogy avassam be a történetembe, nem csoda, hogy nem egyeztem bele könnyűszívvel. Hogy miért haltam meg, eddig még senkinek sem mondtam el. Igen, még Willnek sem. Igazából benne bízok meg egyedül. Ő pedig volt olyan kedves, és rámhagyta. Majd ha el akarom mondani, akkor el fogom. A falkát is próbálom elkerülni. Mondhatni magányos farkas vagyok. Ha-ha. De mindig a közelükben vagyok, csupán azért, mert tudom hogy Willre számíthatok, ha bármi van. De Lana mostmár az én mesémre vár, ideje hogy valaki megtudja az igazat. Azthiszem, ő az első barátféleségem, mióta farkas vagyok. Ígyhát egy nagyot sóhajtottam, és belekezdtem a mesémbe.

-A történetem ott kezdődik, amikor a családom meghalt egy autóbalesetben. Az anyám, az apám, és a kishúgom. Nagyon szerettem őket, és még most is elviselhetetlenül hiányoznak. Akkor 18 éves voltam, gimiben végzős. Nem maradtak élő rokonaim. Így két választásom volt: árvaházba kerülök, vagy valaki örökbefogad.  A legjobb barátnőmmel, Camival elválaszthatatlanok voltunk, és a szüleivel is jóba voltam. Felajánlották, hogy gimi végéig lesznek a gyámjaim, utána pedig, ahogy az eredeti tervünkben is szerepelt, összecuccolunk Camival egy albérletben, és elmegyünk a zeneművészeti egyetemre. Ez mind meg is valósult, roppant hálás vagyok Cami szüleinek, amiért segítettek nekem. Az egyetem mellett munkát is vállaltunk, hogy be tudjunk segíteni az anyagiakban. Egy kávézóban kaptunk munkát. Itt ismerkedtem meg Ronnal, életem első szerelmével. Eleinte imádtuk egymást, igazi álompár voltunk. De aztán Ron megváltozott. Elkezdett inni, drogozni, és engem is bántott. Megfenyegetett, és én nagyon féltem tőle. De Cami segített, összegyűjtöttem a bátorságot, és szakítottam vele. Az élet ment tovább, boldog voltam, tanultam, dolgoztam, és újra szerelmes lettem, ezúttal egy rendes fickóba szerettem bele. Victornak hívták. Okos, intelligens, kedves srác volt. Boldogok voltunk, egészen addig, mígnem egyik este, munka után, amikor fáradtan hazaestem, Victor véres holtteste a padlón hevert, a mellette térdelő Ronnal. Hisztérikusan nevetett, és azt mondta: Ha enyém nem leszel, másé se legyél! Kést szorított a nyakamhoz. Hátrálni kezdtem. Megbotlottam valamiben és hátraestem. Cami összevagdosott teste volt az. A könnyeim patakokban folytak, miközben a nyitott erkélyajtó felé kúsztam. Lassan fölegyenesedtem. Már az erkély pereménél álltam. Ron kése még mindig a nyakamnál volt. Mindenki aki fontos volt nekem, most halott. És hamarosan én is az leszek. Csak ennyit suttogtam gondolatban a halott Caminak és Victornak címezve: Mindent köszönök! És sajnálom. Azzal megragadtam Ron kezét és magammal rántottam a tizedik emeletről a mélybe.

Reggel pedig már farkas voltam. És a helyzet az, hogy Ron is.