Farkasüvöltés (BEFEJEZETT)

Ami egyszer elkezdődik, az be is fejeződik.

Csendesen ballagtunk le a hegyről Arrowval. Elmúlt a veszély. Mindenki aki ártott a falkánknak, elment. Nincs több aggódás. Vége. Megkönnyebbült könnycsepp szaladt végig az arcomon. Arrow hozzámsimult. Pontosan tudta mit érzek. Egy kis ösvényen ballagtunk le a hegyről. Rajtunk kívül senki nem járt rajta.
-Szerettem volna beszélni veled. Négyszemközt.- úgy gondoltam itt az ideje beavatnom a kis titkomba.
-Miről? Négyszemközt vagyunk.- hangjában árnyalatnyi idegesség volt hallható.
-Mondanom kell valamit.- lesütöttem a tekintetem. Féltem. Sőt. Rettegtem Arrow reakciójától. Hirtelen zokogásban törtem ki.
-Mi a baj?- Arrow hozzámsimult, hogy megnyugtasson, de láttam rajta hogy ő is ideges. Remegett a hangja. -Bántott valaki?
-Nem. Én... Félek elmondani. Nem tudom hogyan reagálnál. Nem akarlak elveszíteni.
-Soha sem hagynálak el. Egész életemben rád vártam. Bízhatsz bennem.- Aranyos volt amit Arrow mondott. Bízhatsz bennem. Ugyanakkor ezeket a szavakat suttogta a fülembe Castian is, mielőtt megölt. Az emléktől kirázott a hideg. Azonban tudtam hogy Arrowban valóban megbízhatok, és bíztam is benne.
-Annyira szeretlek.-mondtam.
-Én is téged.- halkan suttogott a fülembe. -Nem akarom elrontani ezt a pillanatot, de szólnom kell, nehogy meglepődj. Ma telihold van.- felkaptam a fejem a kijelentésére. A Nap közel járt a horizonthoz.
-Gyere, menjünk haza.

Alig érkeztünk meg a barlangunkhoz, a telihold emberré változtatott. Összekucorodtam, és elfordultam a még mindig farkas alakban lévő Arrowtól, hogy ne lásson. Gyorsan fölvettem egy földön heverő, nagy méretű pólót. Mikor ő is átváltozott, odajött mellém és átkarolt.
-Mi a baj? Olyan furcsán viselkedsz ma.
-Tudom.- lesütöttem a szemem. -Mondani akartam valamit.
-Hát akkor mondd.
-Inkább mutatni.- megfogtam a kezét és a hasamra vezettem. Sorrynak igaza volt. Tényleg nagyon látszott hogy várandós vagyok. Lehajtottam a fejem. Megfeszülve vártam Arrow reakcióját. A fejemben kezdtek el cikázni Arrow gondolatai. Valószínűleg nem tudta jól kontrollálni az érzelmeit, ezért hallottam őket. Megkönnyebbülten sóhajtottam, ugyanis minden érzelme pozitív volt számomra. Először felismerés, majd döbbentség, utána pedig öröm. Arrow hirtelen maga felé fordított és vadul megcsókolt. Először megdöbbentem, majd teljesen feloldódtam. A csók végén a homlokát az enyémnek döntötte, és ezt suttogta:
-Szeretlek Farkaslány. Téged, és a gyermekeinket. Istenem, el sem tudom mondani hogy mennyire.- Arrow átölelt. Felnéztünk a teliholdra, amely oly sok hozzánk hasonló lény életét határozza meg. És én, a számomra tökéletes férfi karjaiban, tudtam hogy az életemet pozitív irányba terelte.

A Hold csendesen figyelte őket, a farkasfiút és a farkaslányt, akiknek a története boldogan végződik. Mert ami egyszer elkezdődik, az le is zárul. Ha számukra nem is, számunkra igen. Ők ugyan is boldogan éltek amíg meg nem haltak. Számunkra pedig itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána.

Vége.