Epilógus

3.8K 308 0
                                    

Kimerülten feküdtem az oldalamon. Nem csoda, a kölykök teljesen kifárasztanak. Négyen vannak, három lány, egy fiú. Mindnyájan feketék. Boldog voltam, mint még soha. A kisfarkasok épp az apjukkal játszottak a holdfényben. Azt hiszem kár volt kételkednem. Arrow csodálatos apuka, és én is felnőttem a feladathoz. Végre minden a helyére rázódott. Nem volt több kétely, bánat, vagy csalódás. Egy szakasz lezáródott az életemben. A farkaséletem ezúttal már teljessen természetes számomra. Hogy hiányzik- e a régi életem? Nem igazán. Néha belegondolok hogy mi lehet anyával, vagy Vandával, de ezt már úgy sem tudom meg soha. Az apám pedig farkas. Nyilván nem olyan vele a kapcsolatom, mintha egész életemben ismertem volna, bár ez csak az én részemről nem igaz. Mindenesetre nagyon jófej, néha meglátogatom. Bár a régi családom széthullott, van helyette új: a falkám. És legelsősorban Arrow és a kölykeink. Amikor várandós voltam, sok kétely volt bennem. A falkában az alfa páron kívül senkinek sincs gyereke, sőt, úgy tudtam, ha bárki másnak születne kölyke, megölik. Szerencsére Meghan megnyugtatott, hogy ez csak a vadon élő, igazi farkasoknál van így. Nekünk nincsenek ilyen barbár szokásaink, végül is, lélekben emberek vagyunk. Az elmélkedésemből Arrow szakított ki, mikor belépett a barlangba a nyomában a picikkel. Ők négyen lefeküdtek mellém a meleg kuckóba, és azonnal elnyomta őket az álom. Arrow biccentett hogy menjünk ki. Halkan felálltam, hogy kövessem. Odakint harapni lehetett a hideget, fátyolos köd gomolygott körülöttünk. A közeli sziklaszirthez mentünk, ahol oly sokszor néztük a csillagokat. Arrowval szorosan egymás mellé ültünk, ezzel védekezve a hideg ellen.
-Szeretlek. Olyan jó hogy itt vagy velem, és számíthatok rád.- mondtam.
-Én is szeretlek, Lana. Te vagy a mindenem. Szerelmes vagyok minden porcikádba. A szemedbe, a hangodba, a lelkedbe, a gondolataidba, és az üvöltésedbe.- mondta.
Szétnéztem az alattunk elterülő tájon. Néhol a város fényei, néhol a sötét fenyvesek. Az emberek nem is sejtik, hogy mi, akik megjártuk a halált, itt élünk tovább, bár itt sem örökké. Hálás vagyok ezért a lehetőségért amit az Isten adott nekünk. Hálás vagyok azért, amiért megtaláltam az életem párját. Halál után is élhettem. Kaptam egy lehetőséget, és ezért igyekszem ez maximálisan kihasználni. Minden érzelmemet belesűrítve, felüvöltöttem. Hallottam hogy Arrow is csatlakozik, majd a falkánk tagjai, sőt, még a kölykök is. Elnémult a város, hallgatta az éjjel legcsodásabb zenéjét: a farkasüvöltést.

......................................................
Vége

Farkasüvöltés (BEFEJEZETT)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora