Farkasüvöltés (BEFEJEZETT)

...és vége

Kívülről nagyon hangulatosan nézett ki a rönkház. Az emeleti ablakokból fény szűrődött ki.
Valószínűleg a többi farkas is kényelmesen akart aludni. A házba beérve egy lépcsővel álltam szemben. Ahogy felmentünk rajta, a folyosó két oldalán szobák voltak. Az egyikből hallottam kiszűrődni Dory és Dylan hangját. Olyanok mint a fejemben, onnan tudtam. A következő pár szoba üres volt. Nem tudtam nem észrevenni hogy az ajtók hangszigeteltek. Sejtem milyen okokból. A következő ajtón Sorry és Jack hangja hallatszott át. Pechemre nem volt tökéletes az a bizonyos hangszigetelés, így volt szerencsém hallani hogy nem éppen beszélgetnek. Kizártam a fejemből a hangjukat, és csendben követtem Arrowt. Bementünk egy szobába. Középen egy francia ágy volt, a fal mellett pedig egy íróasztal, a fiókokban hasznos dolgokkal. Volt egy ajtó is, amin ha átmentünk, egy fürdőszobába jutottunk.
-Nem tudom te hogy vagy vele, de én ölni tudnék egy zuhanyért.- mondtam.
-Jó ötlet. Mehetsz először. Bár ha akarod, együtt is mehetünk...- vigyorgott Arrow.
-Még mit nem!- persze tudtam hogy csak poénkodik így én is vigyorogtam.
Nagyon jól esett a meleg víz az egy hónap nomád életmód után. Minden koszt ledörgöltem magamról egy előre odakészített virág illatú tusfürdővel. Miközben a párában álldogáltam, elgondolkoztam azon, hogy mennyi minden változott ma. Arrow magatartása hirtelen megváltozott. Megcsókolt, sőt, már együtt járunk. És most itt vagyunk egy szobában, az egyetlen emberi éjszakánkon. Hogy mi lesz ebből? Nem tudom.
Magamra csavartam egy törölközőt, és visszamentem a szobánkba. Arrow rámnézett. Láttam hogy elnyílt a szája, és csodálkozva nézett, majd miután rájött hogy illetlenül viselkedik, elkapta a tekintetét, és bement a fürdőbe. Míg ő zuhanyzott, én leültem az íróasztalhoz, és azt tettem, amire a legjobban vágytam, de farkasként nem tehettem meg: írtam. Lefirkantottam a papírra egy verset, ami a farkaséletem kezdete óta fogalmazódik bennem.

Ne tartsd vissza üvöltésed!

Egy villanás,
A hold fényében
A csillagok,
Ragyognak az égen.
Egy penge az,
A férfi kezében
Mely véget vet,
Mindennek ma éjjel.

A sötétség,
Magába szippant
A világom,
A semmibe' ragadt.
De a halál,
Engem fel nem őröl
Az életem,
Kezdődik elölről.

A változás ,
Néha jó
De ez esetben,
Csak egy második esély.
Az esély ,
Pedig sosem teljes
Hiába új,
Hiába nyers.

Egy érzelem,
Mindent elront
Megváltoztat,
Néha megront.
S egy üvöltés,
Mindent elmond
Túl sokat is,
Arról hogy kik vagyunk.

Oly sok mindent
Megváltoztat.
Összetarthat,
Szétszakíthat.
Összehozhat,
Eltaszíthat,
Feléleszthet,
Felemészthet.

Ne tartsd vissza
Üvöltésed,
Könnyen lehet:
Az lesz a véged.
Hagyd,
Hogy mélyről fölszakadjon,
S minden sebet
Begyógyítson.

Letettem a tollat az asztalra, és nyújtóztam egy nagyot. Nem a legjobbam, de legalább a témája aktuális. Mivel úgyse tudtam volna vele mit kezdeni, és nem akartam hogy Arrow is lássa, galacsinná gyúrtam, és a kukába lőttem. Kezdtem fázni, így hát magamra kaptam a fiókból egy nagy méretű pólót, és bebújtam az ágyba. Félálomba lehettem, mikor Arrow bejött a szobába, és mellém bújt. Az álmosság egy pillanat alatt eltűnt a szememből. Egymással szemben feküdtünk, az oldalunkra fordulva. Arrow haja még nedves volt, csillogott a telihold fényében. Az volt az egyetlen fényforrás a szobában. Egymás arcát vizslattuk.
-Igazából elsősorban más oka van, hogy miért nem csókoltalak meg hamarabb.- gondolta Arrow. A hibridek emberként is tudnak egymással fejben kommunikálni. Ezért tudtam az apámmal beszélni aznap mikor megmentett. Csendben hallgattam tovább Arrow mondandóját. -Először emberként akartalak megcsókolni. Azért nem vallottam korábban szerelmet, mert azonnal meg akartalak volna csókolni, de én emberként szerettem volna veled először testi kontaktust kialakítani. Hiszen emberek vagyunk, farkasbőrbe száműzve. Az ha megnyaltam volna az arcodat, az meg még se csók. Egyaránt szeretlek farkasként és emberként. Csak kicsit vágytam rá hogy normálisak legyünk. Átlagosak. Csak ma este. Egy fiú, és egy lány, akik szeretik egymást. Most az egyszer nem farkasok...- nem tudta befejezni a mondandóját, mert magamhoz húztam, és megcsókoltam. A testünk összesimult, és magamba szívtam Arrow fenyvesekre emlékeztető illatát.
-Jó illatod van.- mondta Arrow.
-Biztos a tusfürdő miatt.
-Hány éves is vagy?- kérdezte.
-Húsz. És te?
-Huszonkettő.
Arrowval szorosan összebújtunk. Végigsimítottam a kockás felsőtestén, miközben ő a hajammal játszadozott. Újra-és-újra megcsókoltuk egymást, szorosan összefonódtunk, a telihold fénye látott csak minket.

Hajnalban fölébredtem, mert kiszáradt a szám. Lábujjhegyen osontam ki Arrow mellől. A fürdőszobában megragadtam egy poharat, és miközben ittam, farkasszemet néztem a kócos tükörképemmel, aki eddig bizony nem aludt túl sokat. Arrowval egyetemben. Elmosolyodtam erre a gondolatra, és az ablak felé fordultam. Világos volt, a nap akkor érte el a horizontot. Jaj, már megint... A kézfejembe fájdalom nyilallt, és ennek hatására nagy csörömpöléssel ejtettem a poharat a mosdókagylóba. A peremére támaszkodtam, mert kezdtem elveszíteni az egyensúlyomat. A zajra Arrow is felriadt, és kiszaladt hozzám.
-És ennyi járt nekünk a jóból.- sziszegtem a fogam között. Arrow csak szomorúan bólintott. Az átváltozás még mindig pokolian fájt, de már nem ájultam el közben. Arrow végig velem volt. Mikor összeszedtem az erőm, fölmásztam az ágyra, és elfeküdtem. A fejem a mancsaim között nyugtattam. Arrow mellém ült, és simogatta a bundámat.
-Zavar?- kérdezte. Nemet intettem a fejemmel.
-Hogyhogy még nem változtál át?- kérdeztem.
-Minél régebb óta vagy farkas, annál később változol át. A te szervezeted még nagyon fiatal farkas, ezért hevesen reagál a napra. -alig fejezte be a mondandóját, felüvöltött, és pár perc alatt átalakult. Szó nélkül indultunk ki az ajtón. (Erre is volt kutyaajtó felszerelve.) A folyosón már több farkast is láttam kimenni szobákból. Mindannyian elhagytuk a házat, a telihold helyszínét. Lehajtott fejjel mentünk, senki nem szólt a másikhoz.