Farkasüvöltés (BEFEJEZETT)

Köszönetnyilvánítás

Hát, kedves olvasóim, elértünk a végére. A legeslegvégére, a legutolsó fejezethez. Bár ez se fejezet, inkább egy kis köszönetnyilvánítás. Mindenesetre ha tetszett, tartsátok a szemeteket rajtam, mert több másik könyvet is tervezek. Mindenesetre nem tervezek nagy dicshimnuszt, de pár embernek szeretném megköszönni a segítségét\ támogatását \jelenlétét. Első és legfontosabb, akinek hálával tartozok: a tesóm, PóniÁki. (Az én nevem után remélem ezen már meg sem lepődtök. Ez az igazi nevünk, kár hogy nincs anyakönyvezve.😂) Mindenesetre hálás vagyok neki, amiért minden részt elolvasott mielőtt feltöltöttem, és értelmes kommenteket fűzött hozzá, (a "rózsaszín" és a pink fluffy unicornos nyelvöltés az örök kedvenc.) Köszönöm azt is hogy mindig meghalgatta az ötleteim, vagy csak simán a jelenlétével és a hülyeségével bomlasztotta az agysejtjeim. Azt is elmondhatom, hogy a könyvemmel tanítottam valami fontosat. (Ha mást nem, hát édes jó apámnak a converse jelentését.) Valamint köszönöm még az újdonsült macskamedúzahibrid barátnőmnek hogy adott pár tanácsot, valamint hogy mindig kawaii volt. (Ez a kedvenc szavam. Most komolyan. Milyen jó már az hogy kawaii?!) Ja és köszönöm Hubinak, amiért mire befejeztem a könyvem, rájött hogy írtam egyet. És végig mellettem ült! Komolyan! Mindegy ne akarjátok megismerni, mert túl sok okosság ragadna rátok! Veszélyes az a gyerek, komolyan! Na a lényegre visszatérve, köszönöm első sorban nektek, kedves olvasóim, hogy az alatt a négy hónap alatt, amíg megírtam ezt a könyvet, nyolcezren(!) olvastátok. Nagyon hálás vagyok ezért. Sziasztok, találkozhatunk a következő könyvemnél.