Farkasüvöltés (BEFEJEZETT)

A Moonshine völgy

Mivel Dory másnapra már jobban volt, továbbindultunk. A harmadik nap nem történt semmi említésre méltó. A negyedik nap kora hajnalban indultunk, mivel az idő elviselhetetlenül meleg volt napközben. Az este egy kis patak mellett aludtunk, ezt követtük most is. A patak lassan kiszélesedett, és már-már folyó lett belőle. A fák kezdtek ritkulni, és az erdő meredeken lejteni. A szakadék szélén elterült előttünk a Moonshine valley. A patakunk inmár gyönyörű vízesésként zubogott alá. Az ég alja rózsaszín volt, a fák kékes-lilásnak látszottak a hajnali fényben. Ahogy a nap megjelent a horizonton, és meleg fénnyel vonta be a völgyet, az erdő madarak énekétől lett hangos. Tátott szájjal néztük a tájat. Ilyen gyönyörű helyen ezelőtt még sosem jártam! Miközben a vögyben gyönyörködtem, egy méretes rózsaszín pillangó szállt az orromra. Meglepetésemben egy nagyot tüsszentettem, a fiúk meg jól kiröhögtek.
-Ahelyett hogy rajtam szórakoztok, induljunk tovább, mert kezdem úgy érezni, hogy sohasem érünk oda.
Egy kis ösvényt követtünk lefelé a hegyről. Fél óra után Arrow megállított minket.
-Itt kezdődik a falka területe. Legyetek óvatosak, nem biztos hogy szívesen látnak minket.
Azonban bármilyen körültekintően is léptük át a területüket, tizenöt perc múlva közeledő farkasok szagát éreztük.
-Szerintem jobb lesz ha odébbállunk.-javasolta aggódó tekintettel Dylan, azonban még mielőtt rábólinthattunk volna, öt farkas ugrott ki a fák közül, és ránkvetették magukat. Az egyikük leszorított, és a fülembe morgott.
-Mit kerestek a területünkön?- a farkas agresszíven vicsorgott.
-Raul helyettem is feltette a kérdést.- mondta az ötödik farkas, aki méltóságteljesen figyelte a falkatagjait, amint a földhöz szegeztek minket. Láthatólag ő volt a falkavezér, a homlokán lévő cakkos háromszög, ami a vestigiuma volt, ezt nyilvánvalóvá tette.
-A barátnőm úgy tudja, a falkátokban van egy farkas, aki szintúgy Anubisz leszármazottja mint ő. Szeretne vele megismerkedni, hogy többet megtudjon az örökségéről.- a Venturers meglepetten kapta fel a fejét, ugyanis az szólalt meg, akitől a legkevésbé várták: Dory.
-Legyen. Találkozhattok vele.- mondta a falkavezér, majd a saját farkasaihoz szólt. -Tartsátok rajtuk a szemeteket, és kísérjétek őket Davidhez.-
Mikor otthagytuk a vezért, kérdőn néztünk Doryra.
-Mi az? Mit néztek annyira?-kérdezte Dory.
-Hát, nem a beszédességedről vagy híres.- jegyezte meg Dylan.
-Az más. Általában ha idegenek előtt kell beszédet tartanom, az megy. Emberként is jó voltam benne.
David egy fekete farkas volt, aki látszólag meglepődött az érkezésemre. Valahonnan olyan ismerős volt. Egyszer csak fejbevágott a felismerés. Az álmomban. Ő volt a farkas. Ezek szerint az az álom egy emlék lehetett?
-Ön lenne David?- kérdeztem. A farkas bólintott, miközben furcsán méregetett.
-Ki vagy te? A szemed... Annyira ismerős vagy.- nézett rám hunyorogva.
-Lana vagyok...- mondtam volna, de a farkas félbeszakított.
-Lana? Úristen, hogy nem ismertelek föl! Miért vagy itt? Mi történt? Miért haltál meg? Ennek nem kellett volna megtörténnie kislányom...- David zavartan járkált fel-alá.
-Kislányom?- kérdeztem szemöldökráncolva. Biztos csak egy béna becézés, mint amit Dan is használt.
-Nem emlékszel rám? Hisz hogy is emlékezhetnél...- sóhajtott fel csalódottan. -Lana, én vagyok az édesapád.