Farkasüvöltés (BEFEJEZETT)

A falka

Miután berendezkedtem Sorry barlangjában, a gyomrom kordult egy nagyot. Nem csoda, hisz utoljára tegnap este ettem, ma pedig egész nap rohangáltam. Attól félek muszáj lesz vadásznom. Amikor közöltem a tervem Sorryval, egész egyszerűen kiröhögött.
-A farkasok falkában vadásznak drágám. Egy nyulat se tudnál elejteni, tök egyedül, tapasztalat nélkül. A kölyköknek is sok idő mire megtanulják. Én is a falkával szoktam vadászni, bármennyire is próbálom kerülni őket. Szerintem ma fogunk vadászni. Mindig Will mondja meg hogy mikor, és ő indítja a támadást is.
-Megkeressük a falkát?-kérdeztem.
-Ha muszáj. Majd legalább Will bemutat a többi farkasnak is.
A Will barlangja körülbelül öt percre volt a lakóhelyünktől. Most ez a hely farkasoktól nyüzsgött. Lehettek olyan tíz-tizenöten. Odamentünk Willhez. Közöltük vele a döntésem, miszerint Sorryval maradok. Will kedves volt, örült neki hogy máris szereztem egy barátot.
-Sajnálom Lana, hogy elrohantam, csak Castiant próbáltam előkeríteni. Nem is tudom, hogy hogy vetemedhetett ilyesmire. Ezért kizárás járna. Amint előkerül, végre is hajtjuk a szertartást.- mondta Will.
Ekkor Sorry küldött nekem egy gondolatot, miszerint nem is tudta hogy azt az illetőt kizárják aki megölt valakit. Biztattam hát, hogy mesélje el neki Ron esetét.
Sorry vonakodva bár, de beleegyezett. Will először örült, hogy végre beavatja a történetbe, de mikor megtudta Sorry halála okát, már egy cseppet sem volt boldog.
-Nem hiszem el hogy ilyen farkasokat fogadtam a falkába! Bár még mindig nem értek mindent. Honnan tudta Castian hogy hibrid vagy?-kérdezte Will.
-Nem tudom. Azt is tudta hogy különleges vagyok.-mondtam.
-Különleges vagy? Mire gondolsz?
-Nem is tudom. Szerinted a holtak fölébresztése annak számít? Vagy ez egy mindennapos farkasdolog?-kérdeztem ércelődve.
-Micsoda???
-Lana felélesztette az üvöltésével a barátnőjét, akit Ron ölt meg, miközben ő Castiannal volt.-mondta Sorry helyettem is.
-Nekem ez sok egyszerre lányok. Azt hiszem sürgősen elő kell kerítenünk a fiúkat, mert ahogy elnézem, Ron is lelépett.
Will otthagyott minket, fölment a barlang melletti sziklaszirtre, és vonított, majd a hangja megszólalt a fejemben, és ahogy elnézem minden farkas fejében, hisz hirtelen csend lett az amúgy nyüszítéstől hangos tisztáson.
-Szeretnék nektek bemutatni egy új farkast, Lanát. Sajnos kiderült hogy egyik társatok juttatta őt közénk, ugyanúgy mint Sorryt aki végre beavatott a történetébe. Ez a két farkas Castian és Ron, akiknek kizárás lesz a büntetésük, azonban gyáva módon elrejtőzködtek az igazságszolgáltatás elől, így mindannyiunk kötelessége előkeríteni őket. Aki elhozza őket nekem, azt kinevezem bétává. Addig is, ma elmegyünk vadászni. Kérlek, legyetek kedvesek Lanával! Mutatkozzatok be neki, segítsetek neki vadászatkor. Most pedig mehettek. Tizenöt perc múlva indulunk.-mindenki szétszéledt Will mondandója végén. Néhány farkas odajött hozzám bemutatkozni. Négyen voltak, és az egyiküket már ismertem.
-Engem már ismersz.-mondta Set. -Ők pedig a testvéreim. Ő Zed, -mutatott a hasonló barna színű farkasfiúra,-ő pedig Chrissy.-a farkaslány szőre teljesen olyan volt mint Willé. -Ő pedig Dylan, a fogadott testvérünk.- egy szimpatikus vöröses szőrű farkas nézett vissza rá. Furcsamód ismerős volt nekem. Otthonos érzés volt ránézni, mint egy rokonra.
-Kik a szüleitek?- kérdeztem.
-Mi született farkasok vagyunk, kivéve Dylant. Ő még kicsinek került hozzánk, emlékszik hogy ember volt. A szüleink pedig Will, és Meghan.
-Akkor azért emlékeztettél annyira Willre!-fordultam Chrissyhez.
-Mi inkább anyára ütöttünk.- mondta Zed. -Na, nem tartalak fel titeket. Ismerjétek meg a többieket is.
Megismertük még Sinyt, egy fehér farkaslányt, aki mint megtudtam Castian barátja, és elég ellenszenves volt, valamint még Doryt, aki leginkább egy magányos izomkolosszusra emlékeztetett. Sorry azt mondta, neki is felajánlotta hogy beköltözhet hozzá, de visszautasította. Állítólag azért magányos, mert a szerelme meghalt egy vadászat során. Már csak két farkas volt akivel nem beszéltek. Két farkasfiú: egy szürke, és egy fehér. Amikor Sorryt kérdeztem róluk, azt mondta nem tud róluk sok mindent, csak annyit, hogy legjobb barátok. Odamentünk hozzájuk bemutatkozni.
-Sziasztok, én Lana vagyok!-mutatkoztam be. A fehér farkas felénk se nézett csak a szürke. Kedvesen mosolygott ránk.
-Jack vagyok. Ne haragudj, ha megkérdezem,-nézett Sorryra -de téged hogy hívnak? Ritkán láttalak erre.-
Sorry zavartan nézett a srácra, mint aki meglepődött hogy egyáltalán észrevették.
-Sorry vagyok.-motyogta lehajtott fejjel.
-Ne haragudjatok a modortalanságáért,- mondta Jack -ő itt Arrow.
A fehér farkas unottan végigpillantott rajtunk, majd megállapodott a szeme rajtam. És nem is nézett máshova. Farkasszemet néztem vele. Gyönyörű sárga szemei voltak... Amikor meghallottuk Will üvöltését, egyszerre kaptuk el a tekintetünk. Sorryt kerestem, ő addig Jackkel beszélgetett. Mosolyogva trappolt oda hozzám.
-Mehetünk?- kérdezte.
-Naná!- és már indultam is életem első vadászatára.