Farkasüvöltés (BEFEJEZETT)

Az elvesztett társ

Dory szemszöge

Amikor a szarvas kupánrúgott, éreztem hogy a levegő kiszorult a tüdőmből. Amint a földnek csapódtam, a látómezőm széle elfeketült, a szemem előtt elsötétült a világ. Mozdulni sem bírtam, mintha beszorultam volna a testembe. Pár másodperc alatt lepergett a szemem előtt az életem, mint egy gyorsított film. Egyszer csak a képek lelassultak, és volt szerencsém újraélni azt az emlékemet, amit a leginkább próbálok elfelejteni.

-Ne totojázz már Dory, elszalad a vacsora!- tréfálkozott velem Natan. Egymás mellett futottunk a falkában, és mint mindig, gyorsabb volt nálam. Ez persze nem csoda, ő volt Arrow után a leggyorsabb farkas. Persze hogy nem érhettem a nyomába! A szurkálódások nem voltak komolyak Natan részéről, csak szeretetből tette őket. Igen, fülig szerelmesek voltunk. Hiába vigéckedett folyton a gyorsaságával, az erőmmel nem vetekedhetett. Ha valahogy sikerült utolérnem, akkor a földhöz szegeztem és könnyen lebirkóztam. Nem kell félreérteni! Na jó, néha arra is volt indok. Tehát! Ezen a szép napon szokás szerint együtt poénkodtunk, amikor Will megállította a falkát, ugyanis a közelben jávorszarvasok voltak. A jávorszarvas jóval nagyobb a rendes szarvasnál, és a nagy lapátszerű agancsai nagyon veszélyesek lehetnek. Megbeszéltük hogy elejtünk egyet. Most nem váltunk két csapattá, együtt támadtuk meg a vadat. Egész jól haladtunk, amikor a jávorszarvas felöklelte Natant aki próbálta lefogni. Natan hátrarepült, és eszméletlenül csapódott a földnek. Döbbenten engedtük el a szarvast, aki elfutott, és útközben átrohant az ájult Natanen. Amikor odarohantam Natan már nem élt.

Egyszer csak mintha egy örvény szippantott volna be, és visszadobott a jelenbe. Fuldokolva ébredtem fel, és Dylan aggódó tekintetével találtam szemben magam.