Felkeltem és éreztem hogy valami nincs rendben. Hatraneztem Adamre de csak egy fehér dermedt arcot láttam. Jégverem volt. Felpattantam. Ki rohantam a folyosóra es csak orditottam.
-Segítség, kérem segítsenek!-ordibaltam mint egy idióta.
Egyből meghallották az orvosok de elsőként a főorvos talált oda. Megvizsgálta majd hozzam szólt.
-Kisasszony. Sajnalom de meghalt.
-Mi? Dehát az nem lehet nem ez nem lehet. Megműtötték es nem volt semmi baja.
Majd a hátamat hirtelen megsimogatta valaki. Freddy volt az.
-Szia kislány. En figyelmeztettelek.-visszhangzott a terem aztán Freddy bácsi hirtelen eltűnt.
Pár perccel később hangokat hallottam. Majd éreztem hogy nyitodik a szemem. Alom volt. Hála istennek alom volt. Felkeltem es láttam Adamet. Élt. Csak gyorsan magamhoz oleltem. Aztán bejött az orvos.
-Jo hírem van. Adam hazamehet. De csak ha vele van valaki.
-En en en-szóltam ujjongva.
Hazamentunk es elkezdtünk beszélgetni.
-Szóval Jess, mondd el amit akartál.-mondta es erre a mondatra teljesen elsápadtam de erőt vettem magamon es bele kezdtem. Amikor mindent elmondtam ram nézett elképedve es halkan hozzam szólt.
-Azta. Hat ilyen esettel meg nem találkoztam. De ezt a Freddyt meg kell találnunk.-mondta es itt le fagytam mert azt nem mondtam el hogy bérgyilkos.
-Omm hat ize... O bérgyilkos...-mondtam es lesütöttem a szemem.
-Bérgyilkos?-mondta majd egy nagyot nyelt.-Lenne egy kérdésem Jess.....Ő volt az aki rám lőtt? Mert ha igen akkor en veszélyben vagyok melletted. Es akkor az lenne a legjobb ha nem találkoznánk.-mondta majd felemelte az államát es a tekintetunk találkozott. Nem tudtam mit mondjak. Nem tudtam mit csináljak. Ez volt eletem legrosszabb rémálma de ugy döntöttem megoldom a dolgot.
-Igen ő volt.-mondtam de meg nem fejeztem be a mondanivalóm.
-Akkor sajnalom de...-folytatta volna de közbe vágtam.
-Hallgass végig. Tudom hogy mi kell neki. Azert ölte meg az anyámat mert nem akart vele lefeküdni. Azert ölte meg mert nem bírja a visszautasitast. Helyre teszem azt ami miatt sokak szenvedtek. Megteszem. Lefekszem vele.- Ezzel felálltam es eljndultam az ajtó fele. Adam nem tudott lábra állni hogy utánam jöjjön. De kiabált hallottam hogy egyre rekedtebb a hangja a sirastol. Kiléptem a bejárati ajton de meg utoljára hozza szóltam Adamhez.
-Adam. Első látástól kezdve beléd estem érted? Ezt azert teszem mert szeretlek es mert nem akarom hogy te is a sírban végezd mint a szüleim. Úgyhogy könyörgöm ne nehezitsd a dolgomat engedd hogy ezt most megtegyem. Esküszöm visszajövök.
-Kérlek nagyon nagyon vigyázz magadra Jess.-mondta es ezzel fogtam magam es becsuktam az ajtót es apa haza fele tartottam mert éreztem hogy most ott lesz. Odaértem. Bementem es akkor meghallottam.
-Szia kicsi lany. Csak nem félsz tőlem?
-Nem. En azert jöttem me....
-Pedig kellene felned es ezzel ott termett előttem.
