A sötétség kényszerében

A KÉK BLÚZ

Olyan gyorsan telt el az a maradék egy hét, hogy Peony észre se vette. A levegő nyár és napfény illatú volt és az egész iskola nyüzsgött. Peony újra rendszeresen eljárt a rejtekhelyre és Pearl-el gyakorolta a gyógyítást. Többnyire száradt növényeket hoztak rendbe, de ezt a lány hamar elunta, ugyanis szinte mindnek az volt a baja, hogy nem kapott vizet. Így hát bevonták Al-t is a gyakorlásba. Peony ötlete volt és bár Al kézzel-lábbal tiltakozott ellene, végül beadta a derekát, mert a lány szerint ez neki is segít, hogy a képességét még jobban uralja.

Hétfőn Grace szétosztotta a meghívókat és az össze barátnője jelezte, hogy el tud jönni. Peony pedig lélekben próbált felkészülni egy csapat vihogó lányra.

Viszont úgy gondolta, Grace születésnapjánál jobb időpont nem is lehetne a békülésre. Egész héten a tökéletes ajándékot kereste.

- Te ismered, én honnan tudjam, mienk örülne?

Peony csalódottan sóhajtott egyet. Csütörtök délután volt, épp Pearl-el gyakorolt. A szemét már be se kellett hunynia gyógyítás közben és Allel is összebarátkozott. A fiú szó szerint kivirult a közelében.

- Ki akarok vele békülni. És ahhoz tökéletes ajándék kell. – Peony maga elé húzott egy cserepet. Ma ismét növényeket gyógyítottak.

- Ne görcsölj ezen ennyit! – tanácsolta Pearl. – Egy kis apróság is megteszi ám. De most a gyógyításra koncentrálj.

Peony bólintott és a növény fölé tartotta a kezét. Pearl már megszokta furcsa módszerét és bár ő is megpróbálta így, neki nem sikerült.

- Nem értem, hogy csinálod. – meglengette a tenyerét a virág felett. – Így alig érzek valamit.

- Én meg azt nem értem, te hogy csinálod – nevetett Peony és próbaképp a cserépre tapasztotta ujjait.

- Így olyan, mintha elnyomnám az energiát. Mintha zúduló víznek akarnék gátat szabni – elhúzta a kezét. – Kellemetlen.

Pearl egy félmosoly kíséretében vállat vont.

- Mikor végeztek már?

Cam jelent meg a lányok mellett. Peony felnézett és elmosolyodott.

- Ez az utolsó – mutatott a száraz ágra, majd fölé tartotta a kezét. Érezte, amint táncol a növény energiája az ujjai közt. Egy másodperc múlva unottan sóhajtott. Megint vízhiány. Rutinosan rendbe hozta és elbűvölve figyelte a kék szikra esőt, ami csillogva hullott alá. Hirtelen picit szúrni kezdett a feje, de pár pillanat múlva elmúlt. Egyre profibb volt a gyógyításban. Megérte a sok gyakorlás.

Cam elismerően füttyentett egyet.

- Nem semmi.

Peony büszkén elmosolyodott. Felállt és Pearlt is felhúzta a földről.

- Köszönöm – mondta és átölelte. Pearl rákacsintott és kifésülte vörös loboncát a szeméből. Fahéjbarna szeme csak úgy csillogott. Cam kézen fogta Peonyt.

- Nem vagy éhes? – kérdezte.

- Tudnék enni.

Elindultak az étkező felé és ott csináltak maguknak szendvicset. Leültek egy asztalhoz, de szinte abban a pillanatban levágódott melléjük Will és Angus.

- És a nyugodt étkezés álma tovalibbent – morogta maga elé Cam, mire Peony felnevetett.

- Mi a helyzet? – kérdezte Angus, de valószínűleg nem várt választ, mert azonnal folytatta tovább: