A sötétség kényszerében

NEM AZ, AMINEK LÁTSZIK

- Befejeztem! Elegem van a makacsságából!

- Szavakkal itt nem érsz el semmit. Cselekedni kell.

Haven a homlokát ráncolva gondolkodott.

. Igazad van. Találjunk ki valamit, amivel rávehetjük.

- Nem lesz nehéz – mondta Roland és Havennel együtt lehagyták a szobát.

***

Peony reszketve ült a fűben.

- Nem hiszem el, hogy ez az én életem! – fakadt ki. Cam mellette ült és a hátát simogatva próbálta megnyugtatni.

- Ne haragudj az én hibám. Nem kellett volna egyedül hagynom téged.

- Ugyan! – legyintett a lány. – A mosdóba még szép, hogy nem jössz utánam.

Neki dőlt a fa törzsének.

- Annyira félek, hogy megint rám talál – suttogta.

- Nem hagyom – Cam a mellére vonta Peony fejét és átölelte. – Ezután egy percre sem hagylak magadra.

A lány szívét melegség járta át, de aztán megrázta a fejét.

- Mit csinálnál, ha egyszer csak előttünk teremne?

- Behúznék neki egyet és elfutnánk.

Peony keserűen felnevetett.

- Hipnotizőr, nem emlékszel? Ha úgy akarja, a világodról nem tudnál, vagy ami még rosszabb, ellenem fordulnál.

Cam megmerevedett ültében.

- Jobb, ha te kimaradsz ebből – folytatta Peony.

- Nem hagyhatom, hogy csak úgy mászkálj egyedül, miközben nem csak Haven, de Daniel is rád találhat!

- Pedig hagynod kell. Így biztonságos.

- Ki számára? – mordult fel a fiú. A lány kiszabadította magát az ölelésből és Cam szemébe nézett.

- Nem akarom, hogy bajod essen.

- Semmi bajom nem lesz – motyogta a fiú, mire Peony felvonta a szemöldökét.

- Ezt garantálod?

Cam nem válaszolt. Peony úgy gondolta, jobb, ha témát vált.

- Viszont holnaptól hordhatok trikót!

- Hogyhogy? – lepődött meg Cam a hirtelen váltástól.

- Hát... az orvos látta a pikkelyeimet. És amikor megkérdezte, hogy mik, azt mondtam tetkók.

- És elhitte?

- Nem tudom. Szerintem normális ember nem gondolkodik ezen olyan sokat.

- Ő orvos. Ezt ne felejtsd el.

Peony vállat vont és behunyta a szemét.

- Tudod... ez engem már nem igazán érdekel.

***

- Hol van Peony? – kérdezte Sarah mosogatás közben.

- Cam –el a tisztáson – felelt Grace. Sarah elmosolyodott.

- Örülök, hogy boldog.

Azért az talán túlzás gondolta keserűen Grace. Puszit nyomott anyja arcára és felvágtatott a lépcsőn. A szobájába lépve végigterült az ágyon és a fülesét föltéve zenét hallgatott. Végig énekelte az albumot, az ablakot kitárta, hogy a meleg napfény bejárja a falakat. Pont számváltás volt, amikor Sarah bekapogott hozzá.