Művész Lélek #2 (Befejezett)

♡15.♡

Anyám mindenhol megtalál?!?!?

...

Hétfőn indultam is munkába de csak annyi gond volt, hogy a szívás nyomokat nem tudtam eltüntetni. Kértem a szomszéd csajtól alapózót de az se tüntette el. Hát mondom ez nagyon király. Nos a kávézóba rendesen ki is faggattak ,hogy hol, mikor és miért. Hát mondom nem tartozik rátok. Persze annyiba is hagyták mert ismernek annyira, hogy tudják úgyse mondom el. Aztán neki is láttam a dolgomnak. Most nem voltak olyan sokan tehát kevesebbet is kellet mosogatnom.

Lucas a szokásos módon köszöntött. Most később kellet jönni. Most pedig kishíján lebuktunk mert az egyik csaj hátra jött de Luke éppen eltávolodott tőlen és úgy tett mintha csak a poharakat pakolgatná. Hát mit ne mondjak ,nem sokon mullot ,hogy lebukjunk. De aztán Lucas ment is a dolgára mert kezdtek úgy zárás előtti egy órába megszaporodni a vendégek és hát ,jött valaki akire nem számítottam ,hogy itt lesz. Pont itt.

-Ashton. Az egyik hölgy téged keres.-dugta be a fejét Zoe a pultos lány.

-Engem?-lepődtem meg mert engem minek keres?

-Igen.

-Mond meg neki ,hogy egy pillanat és máris megyek. -Mondtam. Zoe csak bólintott majd vissza is ment a pult mögé. Levettem a gumikesztyűt és megigazítottam rendezetlen ruhám majd mentem is ki előre. Kicsit ledöbbentem aztán mérges is lettem. A pultán anya ült és én meg elé sétáltam. Láttam melletünk elmenni Lukeot aki a tálcával takarta arcát. Hát ez remek. Az anyám elől bújkálnia kell.

-Mit akarsz itt anya?-tettem fel a kérdésem minden féle köszönés nélkül.

-Csak látni téged.-játszotta meg a minta anyut. Ezen megforgattam a szemem.

-Na ne hülyéskedj. Eltíltottad tőlem Laurent. Ezek után nem hiszem ,hogy csak látni akarsz.-sziszegtem a fogaim között. Kimentem a pult mögül majd megfogtam anya csuklóját és a hátsó kijáraton kimentünk.-Na halljam...mit szeretnél?-köptem oda anyámnak. Nem tudok tisztelettel beszélni vele mind ezek után amit tett.

-Boldog születés napot.-vett elő egy csomagoz a kézi tásjákából. Elvettem tőle de azért gyanakodva néztem rá. Óvatosan kinyitottam és egy inget leltem. Egy fekete-piros kockás inget.

-Köszönöm.-mondtam fapofaval.

-Meg beszélni szeretnék veled.-kezdett bele mire felsóhajtottam.

-Anya. Fogadd már el ,hogy én boldog vagyok Luke-kal.-vágtam szavába mire megfogta mind két karom és megtörten emelte rám kék szemeit.

-De én csak azt szeretném ,hogy egy egészséges kapcsolatod legyen... egy lánnyal.-remegett meg a hangja.

-Nekem ez épp elég egészséges!

-Nem. Az a normális ha egy lánnyal vagy.-simított végig bal karomon amitől a hideg rázott.

-Nagyon előítéletes vagy. Szeretem Lucast és ő is engem. Higgy nekem. Ő legalább mindig mellettem áll.-az utolsó mondatot már meglehetősen dühösen mondtam. -Mikor kicsi voltam és csak az öledbe üldögélve kérdezgettem milyen szerelmesnek lenni csak azt mondtad "Ha megtalálod az igaz szerelmet akkor úgy fogod érezni ,kicsim, hogy te vagy a legboldogabb ember a világon." Nos anya én ezt érzem. Luke mellet a legboldogabbnak érzem magam. És látod ezt?!-mutattam az egyik szívás nyomra a nyakamon majd egy másikra is.-Vagy nézd csak!-húztam lejebb a felsőm nyakát mire nagy elkerekedett szemekkel néz rám.-Igen anya ezt Lucas csinálta és elhiheted ,hogy a jó büdös életbe senkinek se engedném meg ,hogy....-mielőtt kimondtam volna egy perverz mosoly jelent meg ajkaimon-...hogy így kíszívja a nyakam meg a mellkasom. Huzogattam szemöldököm. Anyám szabályosan elképedt.

-Ti...lefeküdtetek?-kérdezte elhaló hangon.

-Mit gondolsz? Már akkor mikor Londonba voltam a versenyen.-kuncogtam. Igen, élvezem ,hogy anya szabályosan elretten. Kicsit gonosz de hát az nem volt az amikor kitagadott?!?!

-Akkor volt az első?!?!-ezt már szabályosan visította.

-Igen és hm....elhihted ,hogy marhára élveztem.-meredtem az égre egy mosolyal majd ajkaimat is beharaptam ahogy vissza gondoltam arra az estére. De aztán anyámra nézett aki el volt sápadva és arcán egy elrettent arckifejezés. Hát tovább húztam a hurt had kapja vissza amit nekem kellet átélnem miatta. -A nadrágjába ott lapul a szörnyeteg. A NAGY szörnyeteg.

-Mi lett az én fiamból?-láttam szemébe azt a megtörtséget és fájdalmat. Leszartam. Ő is leszart amikor megmondtam neki ,hogy szeretem Lucast.

-Én ugyan az vagyok anya mint eddig csak felszabadultabb. És ez miért van? Mert Lucas ezt váltja ki belőlem. Nem zárkózok már annyira magamba és ki merem jobban mondani amit akarok. Neki elmondthatok bármit, akkor is mellettem maradna. Nem úgy mint te!-böktem meg mellkasát.-Most anya ha megbocsáltasz, dolgoznom kell tovább!-ezzel lezártnak tartottam a beszélgetést. -Megértem ,hogy apa miért hagyott el.-ezt azelőtt mondtam ,hogy becsuktam volna magam után az ajtót.

Apát felhozni kicsit durva volt de...ez az igazság. Sose ismertem apát, sose tudtam ki az de meg tudom érteni miért is hagyott el minket. Mert anya egy idegesítő hárpia.
A mosogatóhoz léptem ,hogy folytassam a munkám de egyszerűen nem megy. Nem megy mert apa gondolata teljesen felzaklatott na meg ez a beszélgetés anyával. A családom teljesen szét van esve. Nagymamám nincs és papám sincs. Apámat sose ismertem, anya kitagadott és Harry meg halott. Laurent meg szabályosan eltíltották tőlem és úgy kell kilopóznia hozzám.
Csak Lucasra és a srácokra támaszkodhatok. Na meg Kimre. De róla se halottam mostanába semmit. Mintha felszívódott volna. Egyszerűen minden szét van esve körülöttem. Csak a mosogató szélén támaszkodtam ökölbe szorított kezekkel. Hagytam ,hogy könnyeim marják szemem majd lassan el is kezdtek lefolyni arcomon. Egyre több és több csöppent le mígnem elértem azt a szintet ,hogy sírtam. Nem pityeregtem, sìrtam.

-Ash tudnál segíte....Szent lekvároskenyér! Mi a baj?-hallom meg Luke hangját.

Odasiet hozzám majd rögtön maga felé fordít. Arcom elfordítom tőle de ő nem haggya. Állam alá nyúl és vissza fordítja arcom maga felé. Elkezdte lepuszilgatni a még mindig potyogó könnyeim.

-Megilyesztesz. Mondd mi a baj?-kérdezte lágy hangon miközben homlokát az enyémnek támasztotta.
Nem szoltam csak hirtelen öleltem meg és arcom széles vállába temettem.-Istenem ,Ash. Ne sírj.-kezét hajamba vezette és tincseimet birizgálta.

-Minden szét esik körülöttem, Luke.-mondtam ki végül. Ingjét telejsen eláztatták könnyein de úgy vettem észre ,hogy nem igazán zavarja. -Nekem már csak te meg a srácok vannak. Rajtatok kívül nincs senki.-szipogtam ahogy szemébe néztem. Ott csillogott az aggodalom és a féltés.

-Ugyan Ash. Semmi baj. Minden rendbe fog jönni. Csak ne sírj.-lehelte ajkaimra majd lassan részesített egy csókba. Semmi nyelves, csak szimplán az ajkaink mozogtak egymáséin.

-Semmi sincs rendebe Luke. Anyám kitagadott, nagyszüleim nincsenek, apámat sose ismertem, Laurennek szabályosan ki kell hozzám sunnyognia. Harry sincs többé mert halott!!! Milyen család az ilyen?!?!-fakadtam ki ismét. Ölelő karjaiba zárt és hagyta ,hogy ismét kisírjam magam a vállán.

-Mit tegyek ,hogy legalább egy órára elfelejtsd a gondokat, hogy láthassam mosolyod, hogy a szemed ne csillogjanak a könnyektől?-suttogta.

-Csak...csak ne haggy el sose.

...

Lucas nagynehezen kikönyörögte ,hogy hazamehessek. Persze a szöszkém is jött velem. Cserébe elvállalta a két műszakot jövőhéten csak azért ,hogy most haza tudjon velem jönni. Most mondjátok meg nekem...Van édesebb srác Lucas-nál? Mert szerintem nincs.

***

Nos gyeremekeim tudom azt irtam ki asszem tegnap hogy nem tudom mikor lesz uj resz. Nos hala anyanak hamarabb tudtam menni fogorvoshoz es mostmar jol vagyok. Viszont ha valakin Guitar teachert vagy a Gyerekest is olvassa abba tenyleg nem tudom mikor lesz resz.
Nos gyerekek ez most eddig tartott es orulok hogy vegre tudok hozni nektek reszeket.
Remelem ez is tetszett. Pusszantas gyeremekeim. 😚
Harom het szenvedes utan vegre megszabadultam a fajdalmaktol. Ezert is voltak ilyen szar reszek mert borzaszto fajdalmaim voltak. Csak tegnap ertem el azt a szintet hogy mar nem birom tovabb.