Művész Lélek #2 (Befejezett)

~7.~

Ez a resz kicsit masabb lesz mint a tobbi de szerintem most erre is szukseg van hogy mitortenik mindekozbe. 

*Anne Marie Irwin*

Nem hagyhatom ,hogya fiam más legyen. Egy fiamat már elvesztettem ,a másikat nem fogom.

...

Ashton csak egyszer jött haza, akkor is a cuccaiért. Nem tudjátok elképzelni ,hogy mekkora fájdalom volt látnom ,hogya fiam elhagy de úgy ,hogy el se köszön.
Nem tudom mit rontottam el. Nem tudom miért nem egy szép lányt szeret akivel boldog lehet. Nem, neki egy fiú kell aki még éretlen és kicsinyes. Luke nem való Ashtonnak. Mellé egy lány való. Lauren se áll velem szóba. "Ashton boldog Luke-kal, nem érted meg anya?". Lauren kicsi még ehez ezért ilyen. Ash Luke mellet nem lehet sose boldog mert lenézhetik őt és bújkálniuk kell ha együtt akarnak lenni. Nem érti meg ,hogy én csak jót akarok neki. A "szerelem" elvette az eszét és a fiamat is. Beszélnem kell Luke anyjával, ez így nem mehet tovább. Nem tudom ,hol laknak de mintha Ash szobájába láttam volna ilyen kis cetliket. Ezeket itt hagyta véletlen. Fel is mentem a szobájába és mikor a falon megtekintettem festményeit...vagyis Lukeot ahogy a macskát bámulja és a félig elkezdett saját magát...valahogy megértettem ,hogy már akkor is "szerelmes" volt ebbe a fiúba. Szóval kinyitottam az íróasztala fiókját és ilyen cetliket találtom ,hogy:

"Anyának venni ajándékot szülinapjára"

"Laurennel elmenni sétálni"

"Lukeék lakcíme: 16.kerület 35."

Bingó. Becsuktam a fiókját majd zsebrevágtam a kis cetlit.

-Lauren gyere! Elmegyünk Lukeékhoz!-szóltam lányomnak aki már jött is.

-Mirekészülsz anya?-kérdezte hunyorogva. Nem válaszoltam csak felvettem fekete szandám majd ő is a sajátját.

Kimentünk a kocsihoz de persze bezártam magunk után az ajtót. Beszélnem kell Luke anyjával ,hogy a fia ne menjen többé Ashton közelébe és akkor talán kiszeretnek egymásból.

...

Két óra hosszas kocsikázás után megáltunk a lapra írt címnél. Elég nagy ház volt mit ne mondjak. De most nem ezért jöttem. Kiszáltunk a kocsiból amit le is zártam majd a bejárati ajtó felé sétáltunk. Becsengettem majd 10 másodperc múlva egy nő nyit ajtót mosolyogva.

-Igen? -kérdezte majd kezem nyújtottam.

-Anne Marie, Ashton anyja. Ő pedig a lányom Lauren.

-Örvendek Mrs.Hemmings.-köszönt udvariasan a lányom.

-Óh, én is örvendek. Liz Hemmings. Luke anyja. -finoman kezetráztunk majd arrébb állt ,hogy beljebb tudjunk menni. Szinte vízhangzott magassarkúm kopogása. Kivül se kicsi a ház, hát még belül. -Asszonyom maga kér valamit? Esetleg te Lauren? Ashton mesélt rólad és igazán büszke lehet ,hogy ilyen szép húga van. -Bókolt Laurennek aki pirulva elmotyogott egy "Köszönömöt".

-Nem szeretnének semmit csak pár percre jöttem beszélni.-mondtam a lehető legmonotonabb hangomon.

-És miről?

-Lukeról és Ashtonról.-adtam a választ.

-Óh igen. Örülök ,hogy boldogok.-mosolygott Liz amin igazán meglepődtem.

-Tudja?

-Hát persze. Ismerem a fiamat és én már akkor tudtam mikor ő még azt hitte nem tudom.

-Rendben akkor mondom máshogy. Nem szeretném ,hogy Luke a fiam közelébe menjen.-tértem a lényegre mire Liz mosolya lelohadt.

-Hogy kérheti ezt? A fiamat nem fogom távol tartani attol akit szeret!

-De az nem normális ,hogy két fiú szeretik egymást!

-Maga a középkorba ragadt vagy mi? Luke szereti Ashtont és ez fordítva is így van. Én örülök ,hogy Lucas végre megtalálta azt aki mellett igazán boldog és Ashtonnak is örülök. Magának is kéne asszonyom!-bökte meg a mellkasom.

-Igaza van, anya-szólalt meg Lauren. Ránéztem egy szúrós pillantással. Liz meg rámosolygott.

-Látja? Még Lauren is azt szeretné ,hogy a bátyja boldog legyen.

-Luke éretlen Ashtonhoz. Hebrencs, szórakozott, perverz és ráadásul még a fiamat is bele viszi a hülyeségbe!-szólaltam meg ismét.

-Mégis ,hogy beszél a fiamról, az én lakásomba?!-emelte fel a hangját de én csak álltam ott tovább tekintéjt parancsolóan. -A fiam nagyon is vicces, kedves és felelősségteljes fiú. Igaz néha tényleg hebrencs de hát ennyit megengethet magának hisz még fiatal. Ahogy Ashton is. Ugyan akkor nagykorú és Luke is az lesz pár héten belűl. Nem mondhatjuk meg nekik ,hogy ne találkozzanak mert úgy is megtalálják rá a módját. Luke nem hülye. Ahogy Ashton se.

- De én meg nem szeretném ,hogy Ashton megváltozzon a maga hebrencs fia miatt!

-Menjen a házamból!-mutatott kifele majd a lányom fele nézett-Lauren téged szívesen látunk. Magát asszonym már nem igazán. Kérem menjen.

-Látom nem tudtam meggyőzni. Akkor majd én teszek róla ,hogy a fiaink sose találkozzanak többet-sziszegtem a nő arcába.

Megfogtam Lauren karját majd kirángattam ennek a nagy háznak az ajtaján. Liz be is vágta utánnunk.

Nem hagyhatom, hogy Ashton találkozzon többet ezzel a Luke Hemmingsel.

...

***

Ez egy rovidebb resz lett de ugy ereztem hogy ez most kell ide.
Remelem tetszett.