Művész Lélek #2 (Befejezett)

♡27.♡

Dühöngtem , szabályosan füstőlgött a fejem még akkor is mikor beléptem a lakásba. Sose éreztem ekkora haragot mostanába de nagyon azt érzem ,hogy valamit szét csapnék. A cipőm is földhöz baszom és szinte trappolva megyek keresztűl a nappalin. De ekkor megfogják a csuklóm és mérgesen meredek a kéz tulajdonosára. Az az most Lukera.

-Hohó! Mi a baj baby?-csúsztatja le kezét a tenyerembe. Finoman fordít maga felé és megfogja mind két kezem.

-Anyám!-morogtam.

-Miket mondott?

-"Változtam"-mondtam vinnyogós hangon-"Azt akartam ,hogy belásd neked egy lány mellett a helyed." "Csak adj egy kis időt..." Változott mi? Ja én meg amerika kapitány öccse vagyok.-forgattam meg szemem.

-Nyugodj meg. Rendben?-simít végig arcomon majd egy puszit nyom ajkaimra.

-Huh haver elég egy érintésed és lenygszik!-szólalt meg a kanapén hesszelő Mikey.

-Csak tudom mire van szüksége.-a srácoknak intézte szavait de közbe az én szemembe nézett végig.-Tetszik a szemüveged.

-Köszi.-pirultam el amin kuncogott egyet.

-Na de gyere. Vártam ,hogy hazagyere. Van neketek egy bejelenteni valóm. -húztam fel szemöldököm. Eskü ki fogok akadni megint mert nekem ennyi izgalom is elég volt. Leültem Mikey és Cal közé. Luke megállt velünk szembe.

-Nos tudjátok két hete elkezdtem az "álmaimat valóra váltani". -bólintottunk.-És hát kedden is lesz egy kissebb fellépésem is. De! Pénteken tudjátok Neighbourhood koncert lesz Sidnybe. És...nem tudom ,hogy sikerült ilyen hamar de megkértek ,hogy legyek az egyik előfellépő vagy ,hogy mondják.

-Luke...fel tudod ezt fogni?!? 20000 ember előtt fogsz fellépni!!!-örvendezett Cal meg Mikey egyszerre. Felpattantak majd szorsan meg is ölelték.

-És ,hogy? Mikor?-Kérdezősködött a hugom, vigyorogva.

-Hát pár napja twitteren írtak ,hogy látták a feltöltéseim és...megtetszett nekik.

Igen. Luke nézetsége a Youtubeon ugrás szerűen nőtt. Egyik napról a másikra lett 200 000 megtekintése és 70000 feliratkotózója. Nagyon kapatós lett két hét alatt. Instán is már 80k követője van. A sok csaj amiket kommentelnek...hányok miket nem tudnak írni. Fhuj. Örülök ennek a hatalmas sikerének mert így még közelebb kerül ahhoz ,hogy megvalósítsa álmát. És mi vagyok én? Egy kis senki akinek apja nincs 18 éve, az anyja egy homfób boszi, elvesztette az öccsét, Nincs munkám, és a rajzoláson kívűl mindenbe béna vagyok. Céljaim sincsenek, nem ,hogy álmamim amit valóra válthatnék. Csak szépen besunnyogtam a szobámba és az íróasztalhoz ültem. Könyököltem és fejem a tenyerembe támasztottam meg. Nekem ez sok. Egy romhalmaz vagyok. Semmi több. Falam már rég lerombolva, és most nincs semmi ami védene.

-Egy senki vagyok. -motyogtam. Éreztem ,hogy könnyek kezdik marni a szemem és hagytam is ,hogy az asztalra potyogjanak a sós cseppek.

-Ash? Minden oké?-hallom meg az én egyetlen szöszkém hangját de nem figyelek rá. Nem megy.-Ash?
-egyre közelebb jön majd megéreztem hogy hátulról elvesz kezem a fejemtől. Leül mellém az ágyra majd maga felé fordít a kis forgószékembe.

-Nem! Egy senki vagyok. Egy önző alak aki sajnáltatja magát ahelyett, hogy örülne a sikerednek.

-Ne mondj ilyet!

-Nekem ez sok, Luke. Elöszőr az anyám és  most ez. A végén kiderül ,hogy terhes vagyok!

-Ash. Jól figyelj rám. Te nem vagy senki. Egy nap híres festő leszel és mindenki csak azért fog kapkodni, hogy vegyék a munkáid. Nagyon tehetséges vagy csak várnod kell. Én is vártam és látod. Higgy nekem baby. És tudom ,hogy sok ez neked. Na, gyere ide.-tárta ki karjait mire arcom megtörölve az ölébe ültem lovagló ülésbe és szorosan öleltük egymást. Hajammal kezdett babrálni majd a nyakamba puszilt.
Kicsit eltávolodtam ,hogy kék szemeibe tudjak nézni.