Művész Lélek #2 (Befejezett)

♡5.♡

Calra meg Mikeyra mindig lehet számítani.

...

Olyan délig voltam Lukéknál és egészen elbeszélgettem Lizzel. Aztán hazamentem ami egy 2 óra hossza volt. Nem sokat voltam otthon mert átöltöztem és már mennem is kellet munkába.

Luke egyszer "letámadott" a mosdóba és egyszer meg a takarítós szertárba. Nos a szertárba történtek dolgok annyit elárulok.
Viszont záráskór még a pulton űlve smároltam vele egy jót miközben ő a lábaim között állt. Ennyiből jó ,hogy egy helyen diákmunkázunk mert legalább láthatjuk egymást.
Haza fele viszont nem nagyon akartam menni mert borzasztóan ideges voltam. Anyának...el kell mondanom ,hisz lassan már 4 hónapja tart a kapcsolatom Luke-kal és anya mit sem sejt.
Lukenak elmontam ,hogy az anyja tudja ,hogy mi együtt vagyunk. De csak először meglepődött aztán csak mosolygott. Ő nem félt az anyja reakciójától én viszont nagyon félek az anyám reakciójától.
Remegett a lábam és homlokom lefőtt még benyitottam a házunkba és bementem a konyhába. Nagyon féltem. De most épp jó hangulatába van. Leültem az ebédlőasztalhoz és kértem ,hogy üljön le velem szembe.

-Igen kicsim?-mosolygott rám anya. Tökre mintha csak magamat látnám nő változatba.

-Nekem van...van valakim.-nyökögtem össze vissza.

-De hisz ez csodás!-jelent meg egy őszintén boldog mosoly anya arcán. -És ,hogy néz ki?

-Magas és szőke haja van. Telt ajkai és gyönyörű kék szeme.

-Hogy hívják?-na és most jött el az idő amitől mind ez idáig rettegtem. És most is rettegek. Vettem egy nagy levegőt majd kinyögtem.

-Luke Hemmings.

-Tessék? Jól hallottam?-anya arcáról lefagyott a mosoly és átvette a helyét a döbbenet és a...csalódottság. Ettől féltem.

-Igen anya. Luke Hemmingset mondtam.

-Az nem lehet.-az arca...elsápadt és meggyötörtté vált egy pillanat alatt. -Még is mit rontottam el!?-fakadt ki és ez szíven ütött. Arcom elkomorult ahogy a szívem is.

-Nem rontottál el semmit!-csaptam az asztalra kicsit indulatosan. Igen...ez most felidegesített pedig én türelmes egy ember vagyok.

-De igen! Neked nem lehet...Az nem lehet ,hogy az én fiamnak Pasija van!-csapott anya is az asztalra.

-Pedig a fiadnak pasija van!-álltam fel. A hangom is felemetem már. Sose kiabáltam még anyával de...ezt már nem bírom.

-Nem találkozhatsz többet vele!-fogta meg csuklóm és szinte kiégette a mellkasom ahogy nézett rám azokkal a kék szemeivel.

-20 éves vagyok anya! Nem tílthatod meg ,hogy találkozzak vele!

-Az anyád vagyok és azt teszed amit mondok!

-Nem!!!-téptem ki csuklóm kezei közül. Felkaptam régi elkopott tornacsukám és már nyitottam is az ajtót.

-Ha átlépsz azon a küszöbön...többé nem vagy a fiam.

-Szia, anya. Remélem boldog vagy ,hogy a másik fiad is elveszítetted!-mondtam gúnyosan majd be is vágtam az ajtót magamután.

Dühös voltam nagyon. Ekkora mértékű dühöt még nem éreztem sose. Csak mentem, azt se tudom merre megyek mert jelenleg túl mérges voltam a gondolkodáshoz! Mégis mit gondoltam?! Majd az lesz, hogy elmondom és akkor anyám elfogadja ,hogy nem csajom van?! Neheeem az túlságosan megkönnyítené a már így is nyomorúságos életem! Elővettem telóm és előbb Lucast akartam hívni de most nem akartam ezzel zaklatni. Inkább...Mikeyt hívtam.
Három kicsengés után fel is vette.

-Szia haver! Mi újság?-szólt bele a készülékbe vidáman Mikey. Bár ő mikor nem vidám?

-Otthon vagytok?

-Persze. Miért?

-Átmehetek?

-Te? Mindig. De ,hogy ,hogy most így...

-Majd mesélek.-vágtam közbe majd relytéjek között hagyva le is raktam a telóm.

Nos a buszmeg felé vettem az irányt ugyanis Mikey meg Cal egy albérletbe laknak a 10 kerületbe ami busszal fél óra. És pont 10 perc múlva jön a busz.

...

Pont a lakással szembe van a buszmeg szóval hamar oda is értem hozzájuk. Felmentem a tömbház második emeltjére majd a 12 számú ajtó előtt megáltam és csengettem. Fél perc múlva Cal mosolygós fejével találom szembe.

-Csá! Gyere.-állt arrébb ,hogy be tudjak menni. Bementem és szépen levettem a cipőm. Beljebb mentünk ahol Mikey épp Fifázott. De mikor észre vette ,hogy itt vagyok megállította a játékot. Leültem mellé és Cal meg mellém. Amugy egész jól be van rendezve ez a kis lakás. Olyan...Rockeros meg olyan tipikus pasis lett.

-Na Ash. Mesélj. A telóba elég letört volt a hangod.-tért a lényegre Mikey ezzel is kizökkentve nézelődésemből.

-Luke anyja tudja.-kezdtem bele.

-És mit reagált?

-Örült nekünk.

-De hisz az tök jó!-szólalt meg Cal is.

-Igen. De az én az én anyámnak meg elmondtam.-mikor ezt kimondtam mind kettőjük arcáról lefagyott a mosoly. Tudják nagyon jól ,hogy nekem milyen anyám van. Nem olyan mint Luke kedves ,aranyos és megértő anyja.

-Hogy reagált?-kérdezték egyszerre remegő hangon.

-"Ha átléped azt a küszöböt, nem vagy a fiam többé" Vagy valami ilyesmit. És hát...látjátok. Átléptem a küszöbön és most itt vagyok.- Hajtom le a fejem.

-Úristen. Tudtam ,hogy anyud szigorú de ,hogy ennyire!-lepődött meg Mikey. Cal fogta magát és megölelt majd Mike is ezt tette.-Akkor most ott maradsz vagy elmész valahova?-távolodott el színes hajú haverom majd Calum is.

-El kéne mennem. Nem tudnék abba a tudatban ott lakni ,hogy az anyám megvet és elítél.

...

Fogtam magam és Mikeyék üres szobájába költöztem. Azt mondták nyugodtan jöhetek. Lukenak ,hogy mondjam ezt el? Nem akarom ,hogy sajnáljom vagy ,hogy saját magát hibáztassa a semmiért. Napokkal később ,mikor már rég Mikeyéknál lakatam...anyám megint elkezdte a patáriát.

***

Nos gyermekeim ki duzzogtam magam szóval meg is hoztam a reszt. Ket nap kellet hogy ki durcáskodjam magam xd