Művész Lélek #2 (Befejezett)

♡22.♡

Lauren nem az édes testvérem...de egy valamibe nagyon is hasonlítunk amiről...hát nem is tudtam.

...

A buszon ülve hallgattam a zenét és néztem az elsuhanó tájat. Azért milyen dúrva ,hogy egy városban két óra ,hossza még az egyik felébe eljutsz a másikba. Nos hát az alapítok tehetnek erről. Elhaladunk a kávézó előtt is ahol Lucas épp a buszmegálló fele tart csak hogy a fél órával későbbivel megy mert az viszi haza. Nos mikor a busz megállt akkor Lucas is pont beért. Meglátott engem és elmosolyodva intett nekem és dobott egy puszit is. Én is mosolyogtam majd úgy tettem ,hogy mintha elkaptam volna a puszit. Oldalra pillantott majd elokapta a teloját és gyorsan pötyögni kezdet majd pár másodpercen belűl meg is rezzen a telóm. Lucas írt messengeren.

"Hova tartasz, baby?"

Gyorsan válaszoltam.

"Anyámékhoz"

Aztán rátekintettem az ablakon keresztűl. Pont akkor emelte fel fejét és aggodva nézett rám. Megcsóváltam a fejem a fel nem tett kérdésére. Nem kell jönnie. Anyám csak idegrohamot kapna és megint felpofozná. A busz motorja indult mert már minden utas elfoglalta helyét. Integettem neki és ő is nekem.

...

Leszáltam egy fél óra múlva a házunktól lévő buszmágállóba ami egy 10 perc séta. Vagy még annyi se. Mikor a kis ház elé értem amit egykor otthonomnak neveztem....elkezdett hevesen verni a szívem. Este kilenc óra van szóval kezdett lemenni a nap. Elindultam az ajtó fele majd csengettem. Hallom a hallk lépteket és végtelenűl megkönnyebbűltem mikor Lauren nyitott ajtót. Először lepetten néz rám majd elvigyorodik és karjaimba vetette magát. Szorosan öleltük egymást és szinte hallottam ahogy Lauren szipog.

-Ash...-moytogja.

-Hiányzol hugi.-suttogtam majd kicsit eltoltam magamtól és a homlokára adtam egy lágy puszit.-Drága édesanyánk hun' van?

-Esti műszak. Holnap reggel nyolckor jön haza.-magyarázta ahogy bementünk a lakásba. Levettem cipőm. -Luke?

-Most nem jött. Másnapos mint atom.-kuncogtam. Lauren gyanakvóan néz rám majd a nyakamat bámulja meg hunyorogva. Eközbe fel is mentünk az üres szobámba ahol az íróasztalom volt, a rajzasztalom és az ágyam. Na meg az üres ruhás szekrényeim. Elfeküdt az ágyamon amig én az íróasztalra raktam a cuccaim. A festős falhoz mentem. Lenéztem a macskára majd a kész Lucasra. Végighúzom rajta ujjam és egyből megrohamozott az emlék amikor ezt festettem. Akkor még nem hittem ,hogy ennyire szeretni fogom Lukeot. Aztán magamra néztem...vagyis a falra festett magamra. Látom folytatva lett amin meglepődtem. Laurenre siklott tekintetem.-Te folytattad?

-Igen. Napokig bezárkóztam és folytattam.-mondta pironkodva. Meglepődtem mert...sose tudtam ,hogy ilyen jól fest. Még csak 15 éves de ilyen szépet még nem láttam az ő korába. Látszanak a finom ecsetvonások és lágy vonalak. Szinte teljesen olyan lett mint én. De azért látszik ,hogy még felkész.

-Lauren...te ezt a tehetséged eltitkoltad előlem?-ültem le vele szembe török ülésbe.

-Hát...igazából akkor jöttem rá hogy szeretek festeni mikor nekiálltam festeni azt. De közel se vagyok olyan jó mint te.-pironkodott

-A korodhoz képest ez gyönyörű, Lauren. 15 évesen azt se tudtam mi az a csendélet. Csak annyit tudtam ,hogy imádok rajzolni. Ennyi. Te viszont nagyon tehetséges vagy. -simítom meg hugom puha arcát. Mindig is imádtam ,hogy Lauren ilyen kid husis.

-Hát...Luke is úgy vettem észre ,hogy szeret festeni, pirossal meg lilával.-kuncog. Egyből leesett mire céloz.

-Hát...-mosolyodtam el kínosan.

-Mutasd a csuklód!-Megfogta kezem és a csuklóm kezdte tanulmányozni amin halvány piros nyomok éktelenkednek a tegnap este után. -Jesszus Ash! Luke kihozza belőled az állatot!-nevet fel-Ugye nem kötözött ki túl erősen mert ha igen, megverem.-nevetett tovább de én egyre jobba elsülyedtem szégyenembe. Lauren 15 éves és most van a perverz korszaka amikor a hormonjai is tombolnak.

-Lauren!!! Hagyd abba!-szóltam rá de elég nehéz komolyan venni valakit ha épp ég a feje és a hangja is elvékonyodott.

-Jó jó! Bocsi.-törölgette a nevetéstől kibuggyanó könnyeit.
Ekkor viszont csörögni kezdett a telóm. Luke hívótt és egyből fel is vettem.

-Szija.-köszöntem a telóba mosolyogva.

-Jujci.-mosolygott sunyin Lau

-Mi újság? Anyud tombol?-hallom meg a vonal tulsó végén

-Nincs itthon. Csak Laurennel dumálgatunk.

-Hangosítsd ki!-nyaggat Lauren.
Megráztam a fejem. -Lécci...naaa. kérlek bratyó!!!

-Lauren! Nem!-szóltam rá

-Na mi van mán'?-nevet a telefonnba Luke.

-Az ,hogy pihenj.

-Vettem be fájdalom csillapítót. És hangosíts ki nyugodtan.

-De...

-Csak a hugod...Ha Cliffi-kifli lenne akkor én se hagynám.

-Hjaj jó!-adtam be a derekam. Kicsit eltartartottam magamtól a telót majd ki is hangosítottam. -Na örülhetsz hugi-forgattam meg a szemem.

-Oh ezaz!!! Köszi Luke!-mondja ujjongva Lau.

-Na szó. Lau...,hogy állsz a pasikkal?-érdeklődött a szerelmem.

-Jaj ha csak tudnád!

-Jóvan' inkább vissza csinálom és menjetek csajos partizni.-forgattam meg a szemem.

-Ashton Irwin. Mind tudjuk ,hogy kettőnk közül te vagy a lány.

-Lauren!!! Megjöttem!-halljuk meg anya hangját. A pánik egy pillanat alatt eluralkodott rajtam.

-Mi volt ez?-kérdezte Luke.

-Le kell tennem ,Pingvinem. Majd még beszélünk.-mielőtt szólhatott volna már ki is nyomtam.

Laurennel egymásra néztünk és szinte biztos ,hogy ugyan arra gondoltunk.
"HOGY A FARNCBA VAN ITTHON MIKOR ESTI MŰSZAKON VAN?!?!?"

...

Anyám reakciója váratlan volt de ugyan akkor kiszámítható is.