Sárkánykrónikák

Ametisztes fehér

Egyenesen belenéztem a ragyogó szempárba. Megfogtam sokkot kapott barátnőm karját, és olyan lendülettel rántottam ki őt a koromsötét folyosóról, hogy szinte lebegett mögöttem.

A sárkány sem gondolkozott, rögtön elkezdett futni – már amennyire tudott a szűk folyosón. Már kiértünk a halványan fénybe vont „nappaliba", ahol Kiessa eléggé összeszedte magát, hogy futni tudjon. A barlang szájánál lebaktattunk a kötélhez, elöl Kiessa, hátul én. A sárkány kiugrott, és miközben szárnyra kapott, a bal oldalára fordult, hogy a farkával le tudjon taszítani a lábaimról.

Az erős mozdulat feldobott a levegőbe, aztán úgy leestem, hogy csattantam a kövön. Kiessa felkiáltott, majd kivett egy kötelet a táskájából, és egy nagy hurkot kötött rá, kihasználva, hogy a sárkány éppen engem figyel. Kiessa kiegyenesedett, és felkiáltott, de ez inkább hallatszott csatakiáltásnak, mint ami félelemből, vagy fájdalomból születik. Lengetni kezdte a kötelet fölöttem, mint egy zászlót, hogy távol tartsa a sárkányt. Amaz hátrébb szárnyalt, hogy ne gabalyodjon bele a hurokba. Vöröses, lilásfekete, vékony szárnyán átütött a tompa fény, így kiemelve gyönyörű színeit, hatalmas méretét. Kecsesen csapkodott felettünk. Vagyis, a sárkány, nem Kiessa. Ő inkább csak vadul kalimpált. A lény még távolabb repült, így esélyt adva nekünk, hogy meglóghassunk.

Kiessa odarohant a kirögzített kötélhez, utána én is mentem volna, de a sárkány eldöntött, így hanyatt estem. Két oldalamon helyezte el négy erős, kecses lábát, úgy tornyosult fölém. Velem volt valami célja. Már rég rátámadhatott volna barátnőmre, de nem tette.

- Kiessa, menj!

- És veled m...

- Menj, és hívj segítséget! - ordítottam.

Megpróbáltam a torony alatt hátrakúszni, de rossz karom kibicsaklott, ami iszonyúan fájt. Levágtam a fejem a földre, felszisszentem, és néma sikolyra nyitottam a számat, a fájó végtagot magamhoz szorítva. Hallottam, hogy Kiessa erősen kapkodva a levegőt nagyon siet lecsúszni a kötélen. A sárkány megragadta a jó lábamat, és bevonszolt a körterembe.

- Mit akarsz tőlem? - kiáltottam zihálva, miközben a bal karomat magamhoz öleltem. A sárkány odament egy sötét falhoz, ahová a kis láng nem ért el, és felmászott a tetejéig, majd bebújt egy alagútba. Azt nem vettük észre Kiessával. Lesimítottam a hajam.

Nem tudom, mit éreztem. Fájdalmat, szomorúságot, rettegést. Ez így összegezve elárulja, hogy egy balek vagyok.

Amikor a sárkány újból megjelent, akkor volt valami a szájában.

Letette elém tisztességes, óvatos távolságban. Érdekesen nézett ki, mintha nagy pikkelyek borítanák. Tojás alakja volt. Akkora, mint a hasam. Lassan megközelítettem jobb kezemmel, mire „vendéglátóm" kissé felmordult. Visszahúztam, és megint abban a lassúságban megközelítettem. Még egy kicsit ezt eljátszottuk, de végül rátapasztottam a kezem. Lüktetett. Mint a fám. Ez egy nőstény sárkány, és van egy tojása. Vagy több?

- Értesz?

Gyengéden rám morgott. Ráharapott a tojásra, majd óvatosan az ölembe helyezte. Megilletődve pillantottam a sárkányra. Olyan kicsinek éreztem magam mellette. A tojásra tettem a kezeimet. A hátammal nekidőltem az ametisztet tartalmazó ládának. Nem hiszem el, hogy itt vagyok. Azt meg végképp nem, hogy élek. Még csak a második napom, de már bajba keveredek. Csak remélni tudtam, hogy Kiessával minden rendben. Elnehezült a szemhéjam.

...

Valami megégette az ujjamat. Sikítva kaptam el. Felülve láttam, hogy a sárkány a trónszék előtt fekszik, és vergődésemre morogva felkapta a fejét. A tojás a karomban volt. A táskám ellentétben sehol. Odatoltak volna a tűzhöz? A tojással a karomban, térden elcsoszogtam a folyosó bejáratához. Ránézve a sárkányra, láttam, hogy alvást színlel, de fél szemét rajtam tartja. Besétáltam a koromsötét folyosóra, ahol a jobb karommal tapogatózva igyekeztem eligazodni. Valamivel később kiértem a „nappaliba", ahol láttam, hogy dél körül lehetett. Lekuporodtam, és elkezdtem halkan sírdogálni. A szívemhez emeltem a tojást. Vajon kisfiú? Netán kislány? És most, tisztábban látva a dolgokat, rájöttem, hogy valahol a közelben lehet egy hím is. Mikor születik meg a kicsi? A bal karom, és lábam iszonyatosan fájt. A nadrágszáram eredetileg terepszínét most ragadós, büdös vér borította. Azt felhajtva kissé elámultam. Ki kell cserélnem a kötést. Nem éreztem, hogy teljesen kivéresedett a balom. Majdnemhogy csöpögött az anyagból a vér. A tojást letettem magam mellé, majd rögtön fel is álltam. Kiléptem a barlang szájának pereméhez, majd lenézve elgondolkodtam. Ha kell, megint leugrok. Ha kell, megint megteszem. Nem akart bántani, de én attól még szökni akartam.