Játsszuk el, hogy tetszel! (Larry Stylinson ff.)

1. A csodákra képes kezek

Sziasztok! A Játsszuk el, hogy tetszel! első részével szeretnék Nektek jó hétvégét kívánni! Örömmel tapasztaltam, hogy azért még maradtatok, annak ellenére, hogy kicsit furcsa most ez a hármas. :) Köszönöm a csillagokat is, és ebben a részben már lesz Larrys pillanat, ha tetszett, mindenképpen írjátok meg ;)  

**********************************************************

1. A csodákra képes kezek

Ashlee nevetve, ugyanakkor fáradtan dőlt hátra barátja karjaiba. A haja összekócolódott a féktelen szeretkezéstől, amit alig néhány másodperce fejeztek be, és amitől még mindig remegett a lába az orgazmus utóhatásaként. Felnyújtotta a karját, kézfejével a borostás arcot simogatta, és addig fészkelődött, míg befúrta magát a fiú lábai közé.

– Hm, még így, egy év után is tudsz meglepetéseket okozni – duruzsolta a lány, miközben egy jóllakott mosollyal az arcán nézte Louis-t.

A fiú csak lustán simogatta a lágy domborulatokat, Ash mellét, puha és lapos hasát, sőt, még a combját is elérte, mivel a lány közel furakodott hozzá.

– Holnaptól egy kicsit csöndesebbnek kell lennünk – jegyezte meg Lou szórakozottan. Még nem tudta, mit gondoljon arról, hogy Ashlee gyermekkori barátja néhány hétre hozzájuk költözik, de valami azt súgta neki, tartogat majd meglepetéseket és kellemetlen szituációkat az együttélés. Louis nem volt az a könnyen barátkozó, közvetlen típus, nem szerette a kiszámíthatatlan dolgokat, ennek ellenére barátnője napról napra azon munkálkodott, hogy kirángassa a komfortzónájából. Na igen, Ash annyi mindenben különbözött tőle, mintha más bolygóról származnának. De valahogy mégis jól megvoltak, mintha tökéletesen kiegészítenék egymást. Egy szeretetteljes puszit nyomott a lány halántékára, majd karjait összefonta a forró test körül.

– Ez a... Harry... milyen? – érdeklődött a fiú, mert mégiscsak jó ideig össze lesznek vele zárva.

– Olyan, mint én – nevetett Ash. – Mindenhol az izgalmat keresi, szemtelen, nagy a szája...

– Jézusom – nyögte Louis. – Tudod, hogy imádlak, de szerintem belőled bőven elég egy is.

Ashlee hangosan felkacagott, majd feltérdelt, hogy szembefordulhasson Louis-val.

– Szerintem kedvelni fogod – vonta meg a vállát, szemeivel a kék tekintetbe mélyedve. – Egy idő után biztosan.

Louis hümmögött néhányat, majd elrendezte a párnáját maga mögött, hogy kényelmesen lefeküdhessen. Ash közben azzal bajlódott, hogy megtalálja a pizsamanadrágja elejét a sötétben, mert ő – a fiúval ellentétben -, nem szeretett meztelenül aludni, még a legnagyobb kánikulában sem.

– Ash, én azon gondolkoztam, hogy lehet az, hogy egyetlen képed sincs róla? – kérdezte kíváncsian.

Barátnője egy hosszú sóhaj után ledőlt mellé, majd titokzatosan csak annyit mondott:

– Ha holnap meglátod, azonnal rá fogsz jönni – motyogta a lány fásultan.

Louis még hosszú percekig a lány szavain gondolkodott, aki azóta már biztosan az igazak álmát aludta mellette. Mivel úgyis nemsoká megérkezik a híres Harry Styles, talán majd választ kaphat a kérdéseire. Ezzel a megnyugtató tudattal csukta be a szemeit és várta az álommanót.

Bosszantóan nagy volt a forgalom a repülőtérre menet. Hiába indultak el időben otthonról, mégis úgy tűnt, hogy kicsit késve fognak odaérni. Ashlee a kocsiban festette a szempilláit, amit Louis ki nem állhatott. Mondjuk ebben talán az egy hónapja történt balesete is szerepet játszott, amit szerencsésen megúszott egy kis agyrázódással.