Játsszuk el, hogy tetszel! (Larry Stylinson ff.)

18. Tulipán kisasszony

Sziasztok! Itt is vagyok a JEHT folytatásával :) Szerettem ezt a részt írni, de ugyanakkor egy kicsit szomorú is vagyok, hiszen ezután már csak az epilógus van hátra. De utána - szokásomhoz híven -,érkezik a legújabb Larrys sztorim :) The unforgiving, azaz A könyörtelen lesz a címe. Hamarosan hozom a hozzá készített videómat is, amiből több minden kiderül majd a történetről ;)

Addig is jó olvasást kívánok ehhez, és imádlak titeket, amiért eddig kitartottatok mellettem <3

*******************************************

– Hm, ezt minden reggel el tudnám képzelni – nyögött fel Louis, amikor megízlelte az almás-fahéjas palacsintát. Csukott szemekkel, átszellemült arccal rágta a falatot. Amikor újra Harryre nézett, érezte, hogy nyakig elpirul az átható pillantás alatt.

– A ma reggelt én is szívesen megismételném minden egyes nap – mondta Harry jelentőségteljesen, és még a szemöldökét is megemelgette, hogy Lou pontosan tudja, mire gondol.

A napjuk nagyszerűen indult, kezdve azzal, ahogy Louis keltegetni próbálta Harryt. Először csak a nyakát és mellkasát csókolgatta finom puszikkal, de aztán lejjebb haladt, és egy hosszabb időre eltűnt a takaró alatt. Harry már nem tudta azt játszani, hogy alszik, amikor Louis a forró ajkai közé csúsztatta a farka hegyét. Ráadásul a fiú kitervelt ellene valamit, amiért így utólag visszagondolva Harry csak isteníteni tudta. Amikor Lou kiengedte a szájából, csak frusztráltan nyöszörgött, mert a dolgok tökéletesen haladtak, az orgazmus szépen, fokozatosan épült benne. Aztán hirtelen semmi, a forró közeget hideg levegő váltotta fel, és a fiú még el is húzódott tőle. Harry meggyötörten nyitotta ki a szemét, hogy kiderítse, mi történt, amikor összevillant a tekintetük Louis-val és hamarosan síkos ujjak furakodtak belé, óvatosan, lágyan masszírozva először csak kívülről, de nemsokára belülről is. Harry elnyílt ajkakkal figyelte ahogy Louis koncentrál, és aztán szépen lassan összerakta magában, mire készül a fiú. Egy kicsit tovább tartott elködösült aggyal, de végül sikerrel járt, és aztán beletörődően ejtette vissza a fejét a párnára. Tudta, hogy előbb vagy utóbb hatalmasat fog élvezni anélkül, hogy Louis hozzáérne a farkához.

Amikor kiléptek a szoba ajtaján, kiakasztották a „Takarítást kérek" táblát, mert a lepedő eléggé megsínylette a reggeli akciójukat.

Nem kellett sokáig mászkálniuk éhesen a városban, mert negyedórányira a szállodától találtak egy reggeliző-palacsintázót, ami túl jól hangzott ahhoz, hogy akár egyetlen további lépést megtegyenek korgó hassal. Harry tojásrántottát kért, míg Louis elégedetten majszolta a hatalmas palacsintát, amit kihoztak neki. A hely kellemes volt, amolyan tipikus turistáknak való étterem, és még a kávéjuk is mindkettejüknek ízlett. Mielőtt továbbindultak, Louis felhívta Emmát, és Ashlee felől érdeklődött. A következő pillanatban pedig már Honey-val beszélt. Harry jól hallotta, ahogy Louis hangja ellágyult, ahogy arról érdeklődött, a kislány melyik babájával játszott a hosszú autóút alatt. Ráadásul úgy látszott, tényleg érdekli a válasz, és ezért Harry fel tudta volna falni a fiút még ott, az asztalnál, annak ellenére, hogy jóllakott a finom reggelivel. Hogyan gondolhatta egy pillanatra is, hogy Louis-t nem érdekli a kicsi sorsa? Sokkal ésszerűbben és praktikusabban állt hozzá az egész gyerekneveléshez. Azt akarta, hogy Honey mindent megkapjon, ugyanakkor egymásra is legyen idejük. És milyen jól is jött ez a két, egymással töltött nap Amszterdamban. Amikor Harry lefoglalta a szállást és megvette a repjegyet, mintha egy belső hangot követett volna, de mostanra rájött, hogy ez volt élete legjobb döntése a legmegfelelőbb időpontban. Szükségük volt egy kis kikapcsolódásra kettesben, hogy megerősítsék a kapcsolatukat. A reggeli ébresztő nagyszerű volt, de semmi sem ért fel azzal a tökéletességgel, ahogy előző este Louis teljesen elfeledkezve a félelmeiről, odaadta magát neki.