Játsszuk el, hogy tetszel! (Larry Stylinson ff.)

11. Valami, ami csak a Tiéd

Sziasztok! Ezzel a résszel szeretnék nektek szép hetet kívánni! :) Remélem, tetszeni fog, én nagyon várom a visszajelzéseket! Az előző részhez érkezett kommentekre este fogok válaszolni.

*************************************

Zuhogott az eső, amikor péntek este kiszálltak a taxiból. Harry a fejük felé emelte a dzsekijét, és már előre sajnálta, hogy tönkre fog menni a műve, ugyanis indulás előtt majdnem egy órát vett igénybe, míg mindkettejük haját tökéletesen beállította. Louis egy határozott mozdulattal lesimította az arcába hulló cseppeket, de még bőrig ázva is olyan hihetetlenül kívánatos volt, hogy Harrynek azonnal összefutott a nyál a szájában, ha csak egy másodpercre is ránézett. Napbarnított bőre vizesen csillogott, és a fehér pólóval tökéletes kontrasztot alkotott. Harry kissé frusztráltan vette tudomásul, hogy este az összes szempár az ő Tündérkéjére fog szegeződni. Kicsit féltékeny volt, de ugyanakkor büszke is, hogy az övé lehet ez a csoda.

– Mi az? – kérdezte Louis, amikor megálltak a klub bejárata előtt, és Harry teljesen elmerengve bámulta.

– Jól nézel ki. Mi az, hogy jól?! Egyszerűen tökéletesen – húzta féloldalas mosolyra a száját Harry.

– Ezzel az a célod, hogy levegyél a lábamról? – nevetett zavartan Louis.

– Az már megtörtént, de sosem árt némi önbizalmat csepegtetni beléd – vonta meg a vállát Harry, és máris maga elé engedte Lou-t az ajtóban.

Louis még akkor is Harry szavain filózott, amikor valaki odabent elkapta a csuklóját, és maga felé húzta. Ijedten kapta fel a fejét, és az egyetlen megnyugvást az adta, hogy Harry keze még mindig a vállán nyugodott.

– Szia szépfiú! – köszönt rá egy... Nos valaki, akinek hatalmas műkörmei, formázott szemöldökét verdeső szempillái és vérvörösre rúzsozott ajka volt.

Lou majdnem hátrahőkölt a meglepetéstől, de csak annyit ért el, hogy nekiütközött Harry mellkasának. Most picit messzebbről is megvizsgálhatta a jegyosztót, és bár a hangja alapján levágta, hogy egy férfiről van szó, meg kellett állapítania, hogy baromi jó munkát végzett a sminkjével. Nőiesebb volt a legtöbb hölgynél, és olyan csinos lábak voltak abba a fehér lakkcsizmába, mintha valami híres sztáré lennének.

– Bocsáss meg neki, most van először ilyen helyen – hajolt oda Harry a sráchoz... vagy lányhoz.

– Semmi baj, hadd nézelődje ki magát! – kacagott a jegyosztó. – Mellesleg, Angel Night a nevem. – A következő pillanatban már nyújtotta is a kezét, de Louis csak akkor kapott észbe, amikor Harry kicsit megbökte az oldalát.

– Ó, helló, én Louis vagyok – makogta, és jól megrázta a felé nyújtott jobbot. Angel újra felkacagott. Lou először nem értette, hogy miért, de aztán Harry is bemutatkozott, megfogta Angel kezét, és egy gyors puszit adott a kézfejére. Már mindent értett. Lehetett volna udvariasabb is egy hölggyel...

Néhány pillanattal később felkerült a csuklójukra a bár nevével ellátott karszalag, majd Angel egy asztalhoz vezette őket. Műanyag üvegcsék sorakoztak rajta, legalább húszféle színben.

– Válassz egyet! – tárta szét a karját Angel a kis fiolák felett. – Ételfesték van benne, és nincs semmi más dolgod, csupán megjelölni a saját színeddel azt, akivel táncolni szeretnél. Hmmm – dünnyögte, majd közelebb lépett Lou-hoz. – Kék, ha nem tévedek – fordult kérdőn Harry felé.

– A legszebb, amit csak a festők kikeverhetnek – válaszolta Harry büszke mosollyal, és eltelt pár pillanat, míg Tündérke rájött, hogy az ő szeméről beszélnek.