Játsszuk el, hogy tetszel! (Larry Stylinson ff.)

13. Virág a sziklák között

Sziasztok! Új rész, amiért talán nem fogtok szeretni, de úgy gondolom, ettől függetlenül a sajátos módján azért aranyos lett :) Az előolvasók között mindenesetre alaposan megoszlanak a vélemények, kissé elbizonytalanodtam, de végül majdnem az eredeti formájában maradt. Izgulok nagyon, hogy Ti mit fogtok majd szólni, és hogy átjön-e, aminek át kellene. A kommenteket nagyon köszönöm, úgyhogy ha ti elolvastatok, engem is dobjatok meg egy kis olvasnivalóval, kérlek :) További szép hetet!

****************************************************

Másnap Harry lehajtott fejjel, bűnbánóan téblábolt a konyhában. Hamarabb kelt, hogy csinálhasson friss avokádókrémes pirítóst, Honey kedvencét. Amikor Louis megjelent a konyhában, és odalépett hozzá, hogy átölelje, teljesen ledermedt.

– Azt hittem, haragszol rám – vallotta be, amikor Lou az orrával simogatta a nyakát, aztán pedig megpuszilta a finom bőrt.

– Miért haragudnék? – kérdezte Louis. Mutatóujját a már kikevert krémbe nyomta, felvett egy keveset, és hümmögve tüntette el a szájában. – Már napok óta látom rajtad, hogy mennyire fáradt vagy. Nem lepett meg, hogy kidőltél. Ez finom, de kéne bele egy kis só – intett a tál felé.

– Felébreszthettél volna, hogy legalább az ágyunkban aludjak – jegyezte meg Harry, és közben már keverte is a sót a krémbe.

– Ő a lányod – válaszolta Louis felháborodva. – Eszembe sem jutott volna elhívni mellőle. Szükségetek van egymásra.

– Tegnap este ígértem dolgokat, amik... – kezdte Harry, de Louis azonnal a puha ajkak elé tapasztotta az ujjait.

– Amik arra késztettek, hogy kiverjem magamnak, miközben arról fantáziálok, hogy rajtam lovagolsz – fejezte be a mondatot fojtott hangon, kacéran vigyorogva.

– Egy dög vagy – suttogta Harry rekedten. – És napról napra egyre jobban tudod, hogy mivel tudsz megőrjíteni – tette hozzá, majd egy olyan forró csókkal jutalmazta párját, ami bebiztosította, hogy ne csak neki kelljen álló farokkal folytatnia a reggelikészítést.

– Akkor már ketten vagyunk – jegyezte meg Lou, miközben kicsit megigazította magát odalenn.

Harry csak titokzatosan somolygott, aztán kenyérszeleteket pakolt a pirítóba, és kakaót készítette Honey-nak.

– Ma este tovább kell bent maradnom. Nem biztos, hogy együtt tudunk vacsorázni – mondta szomorúan, miközben segített megteríteni az asztalt.

– Szerettem volna erről beszélni – kapott az alkalmon Lou azonnal. – Sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy hatalmas segítség lenne, ha fogadnánk valakit, aki napközben vigyáz Honey-ra. Vagy elvihetnénk a nevelőanyámhoz is.

– Akinek még azóta sem mutattál be? – vonta fel a szemöldökét Harry. – Mit szólna, ha egy gyerekkel állítanánk be?

– Akkor keresünk valakit – vont vállat Louis. – Ott van a bérelt lakásod, amire már nincs is szükség, ráadásul Honey nemsoká oviba megy. Nem hosszú időről lenne szó, és kibírnánk anyagilag.

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – makacskodott Harry továbbra is. – A lányom, és szeretnék vele sok időt együtt tölteni. Ha neked fárasztó vigyázni rá, majd minden nap velem jön. Nem várhatom, el tőled, hogy...

– Harry! – kapta fel a vizet Louis. – Ezt a mondatot ne is folytasd! – mondta egy kis fájdalommal a szemében. – Lehet, hogy vérszerint a tiéd, de nekem is ugyanolyan fontos. Jó lenne, ha nem hangoztatnád folyton, hogy te vagy az apja, én meg egy senki.