Játsszuk el, hogy tetszel! (Larry Stylinson ff.)

9. Meglepetések

Sziasztok! Olyan régen hoztam már részt, és annyira hiányzott már, hogy tovább folytassam ezt a történetet :) Végre sikerült befejeznem, és bízom benne, hogy a következővel is elkészülök karácsony környékére. Tudom, hogy sokan szomorúak vagyunk a héten történtek miatt, de remélem, egy picit sikerül ezzel feldobnom a vasárnap estét. Jó olvasást kívánok, és szeretettel várom a hozzászólásokat.

*******************************************************************

Harry másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt. Halkan felnyögött, miközben próbált a másik oldalára fordulni, de azonnal elcsendesedett, amikor meglátta a mellette alvó Louis-t. A fiú az oldalán feküdt, az egyik behajlított karján, és az ajkai elnyíltak egy picit. A haja minden elképzelhető irányba meredezett, amin Harrynek mosolyognia kellett. A pillantása lejjebb futott, ugyanis a takaró csak Lou derekát fedte be, így volt még hely bőven, ahol legeltethette a szemeit. A meztelen, napbarnított kar libabőrös volt, a halványbarna pihék egytől egyig meredeztek. Harry sejtette, hogy Louis fázik, de képtelen volt eltakarni maga elől a látványt. A fiú mellbimbói keményen, apróra összehúzódva, mintha csak azért könyörögtek volna, hogy egy kis figyelmet kapjanak. Harry úgy döntött, talál más módot arra, hogy felmelegítse a fiút.

Óvatosan közelebb tolta magát hozzá, és egy picit lejjebb csúszott az ágyon, de arra nagyon ügyelt, hogy ne keltse fel Tündérkét. Amikor a szeme egy vonalba került Lou mellkasával, csak a fejét kellett előremozdítania, hogy a nyelve bebarangolhassa a puha bőrt. Amikor megérezte a legfinomabb ízt a világon, elfojtott vágyai azonnal ki akartak törni börtönükből. Megnyalta a sötét csúcsok egyikét, mire Louis halkan nyöszörögni kezdett, és még közelebb húzódott. Harry elmosolyodott, és felnézett a fiú arcára. A szemei még csukva voltak, de a szempillái remegtek, mintha éppen álmodna valamit. Olyan gyönyörű volt a kissé szétnyíló, rózsaszín ajkaival, hogy Harry percekig bámulta, mielőtt újra meg tudott volna moccanni. A takaró alatt előrecsúsztatta az egyik karját, mert borzasztóan kíváncsi volt, vajon Lou olyat álmodik-e, amire ő gondol. Amikor óvatosan hozzáért a fiú duzzadó, kőkemény farkához, már nem voltak kétségei.

– Harry! – suttogta akadozó hangon Tündérke. Mikor Harry rajtakapottan elhúzta a kezét, a fiú csípője utánamozdult. Újra a szép arcot kémlelte, és mivel ezek után biztos volt benne, hogy lebukott, meglepődve látta, hogy Louis még mindig alszik. Az, hogy még így is az ő nevét mondta, Harrynek akkora merevedést okozott, hogy össze kellett szorítania a száját, nehogy hangosan felnyögjön. Akadozva fújta ki a levegőt, és lassan a fiú derekára simította a kezét, majd onnan a feneke ívét cirógatta végig. Az idióta telefon pont ezt a pillanatot választotta, hogy idegesítően csörögni kezdjen. Harry ledermedt a mozdulatban, Louis viszont mocorogni kezdett, és lassan a szemét is kinyitotta. Kitapogatta az éjjeliszekrényen heverő mobilját, aztán a füléhez emelte.

– Tessék! – szólt rekedten a készülékbe, le-lecsukódó szemekkel, majd mikor megpillantotta az éberen fekvő Harryt, aki hatalmas szemekkel figyelte, szégyellősen elmosolyodott. Olyan volt, mintha egy áldozat lenne, Harry pedig a vadász. Talán nem teljesen álom volt, amit annak gondolt...

Harry idegei kötélen táncoltak. Az ösztönei igyekeztek átvenni a hatalmat a teste felett, és nem tudta, meddig bírja visszatartani magát. Szerette volna maga alá gyűrni Lou-t, miután kihajította a telefont az ablakon, pedig tudta, hogy a fiúnak türelemre van szüksége. Talán egyszer a vad énje győzedelmeskedik a jól nevelt, megértő fölött, de annak nem most jött el az ideje. Lemondóan kitakarózott, és a fürdő felé vette az irányt, mert Louis közelében lenni úgy, hogy nem érhet hozzá, ahogyan szeretne, felért egy kínzással, ráadásul hamar rájött, hogy Ash van a vonal túloldalán.