Játsszuk el, hogy tetszel! (Larry Stylinson ff.)

Prológus

Sziasztok! Prológus, azaz valami új kezdődik. Remélem, ezt is legalább annyira szeretni fogjátok, mint a Csillagszámlálót. Ne aggódjatok, lesz bőven Larrys pillanat a sztoriban ;) Nem akarok sokat dumálni, inkább vágjunk bele máris a történetbe :) 

*****************************************************************

Prológus

Az üveg hangos csattanással ütődött a falnak, és Harry az utolsó pillanatban kapta a karját az arca elé, hogy megvédje magát a szanaszét repülő éles szilánkoktól. Hangosan zihált, minden egyes lélegzetvétele megtörte a ház csendjét, aztán ahogy leengedte a kezét, lassan a légzése is visszaállt a megfelelő ritmusba. A módszer tehát jónak bizonyult, de amint körbenézett, azonnal megbánta az egészet. Meglepetten tapasztalta, hogy a habzó sör nedves foltot hagyott maga után a falon, a padlón, de még a ruháján is. Az élet szívás. Fáradtan kifújta a levegőt, majd a pultnak támaszkodott, és próbált kicsit kijózanodni, hogy összetakaríthassa kirohanásának jeleit. Édesanyja nem örülne, ha reggel arra érne haza, hogy a konyha romokban hever, egyetlen fiának köszönhetően.

Egy hónap. Négy hét, egészen pontosan huszonkilenc nap, és végre itt hagyhatja ezt az átkozott helyet. Elfelejthet mindent, ami vele kapcsolatos. Nem fogja látni a patakot, ahol kisgyerekként annyit játszottak, és ahol először csókolóztak, a kedvenc kávézójuk előtt sem kell elsétálnia minden egyes nap, és vele sem fog találkozni. Minden adott lesz ahhoz, hogy a lehető leghamarabb elfelejtse, ami kettejük között történt.

Harry lassan felemelte a fejét, a felakasztott serpenyőt nézegette maga előtt. Kezdett kijózanodni, úgyhogy eljött az ideje, hogy rendet rakjon. Továbbra is a pultba kapaszkodva elcsoszogott a seprűért és a lapátért, majd leguggolt, hogy a nagyobb darabokat kézzel szedje össze. Azonban az alkohol hatása még nem szűnt meg teljesen, ezért egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően elvesztette az egyensúlyát. A tenyerén támaszkodott meg, hogy előre ne essen. Az apró szilánkok azonnal a bőrébe mélyedtek, tűpárnát varázsoltak a kezéből. Harry lehuppant a fenekére – szerencsére tisztes távolságra az összetört üvegdaraboktól -, majd átkozódva elkezdte kiszedni a szilánkokat. Az alkohol legalább lefertőtlenítette a vágásokat, de piszkosul csípte. Amikor nagyjából végzett, egy konyharuhát csavart a kezére, majd dühösen, és a lehető leggyorsabban fejezte be a takarítást. Közben rájött valamire: újra részeg akar lenni. Nem akart semmiféle fájdalmat érezni, de ha már van lehetősége társaságban inni, akkor miért maradna otthon? Hogy megint letaglózza az önsajnálat? Hogy újra azon morfondírozzon, milyen jó lesz messzire utazni, holott pontosan tudja, mennyire fog hiányozni a legjobb barátja? Elhatározásra jutott. Miután a falat letörölte, és a tócsát is feltakarította, fogta a kulcsát, a tárcáját és a mobilját, majd kilépett az utcára.

Az utat akár már csukott szemmel is meg tudta volna tenni. Tizenkét éve járta már, naponta kétszer, de előfordult, hogy többször is. A sarki kisboltnál balra, majd végig a magas platánfákkal szegélyezett utcán. Tíz perc alatt odaért az ismerős, emeletes házhoz, ahol már javában folyt a buli. Részeg, végzős diákok támolyogtak ki az utcára, és a zene is kihallatszott, így valószínűleg a szomszédok sem alszanak. Harry vett egy mély levegőt, majd belépett a kapun. Nem foglalkozott vele, hogy egy fiú a vállának ütközött, mert csak a cél lobogott a szemei előtt: minél hamarabb valami ütős piához jutni, aztán végre úgy nézni Sassy szemeibe, mintha minden rendben lenne.

David, az egyik osztálytársa azonnal a kezébe nyomott egy poharat – közben mondott is neki valamit, de ő nem figyelt rá –, és Harry anélkül hajtotta fel az italt, hogy egyáltalán beleszagolt volna. Vodka. Apró grimaszba rándult az arca az íztől és az alkoholtartalom miatt. Nem a kedvence, ha muszáj, inkább narancslével fogyasztja, de most nem az a lényeg, hogy kiélvezze az ízeket. A konyhába sétált, nem vett tudomást a külvilágról, mintha egy zombi lenne, majd öntött magának még egy adagot az átlátszó folyadékból. A műanyag pohárban lötyögtette, elmélyülten tanulmányozta az ital örvénylését, mielőtt megitta volna. Ekkor ismerős nevetést hallott maga mögül. Emma. És ha ő itt van, könnyen lehet, hogy a húga is. Harry még nem állt készen arra, hogy szembenézzen vele, de egy vállrándítást követően megfordult. Már eszében sem volt megkönnyíteni a lány dolgát.