Játsszuk el, hogy tetszel! (Larry Stylinson ff.)

8. A világ a feje tetejére áll

Sziasztok! Köszönöm az előző részekhez érkezett csillagokat. Jó tudni, hogy annak ellenére, hogy ritkán vannak részek, még mindig akadnak, akik szeretik :) Amint látjátok, meghoztam a 8. részt, amihez jó olvasást kívánok.  

************************************************

Az óra ritmikus kattogása, a vízforraló halk morajlása, és egy távoli szomszédtól beszűrődő fűnyíró zúgása volt az összes hang a konyhában. Honey szipogása teljesen megszűnt, szerencsére a két lánynak sikerült elaltatnia. Louis a gondolataiba mélyedve ült az asztalnál, arcát néha a tenyerébe temetve, miközben próbálta feldolgozni a délután történteket. Ha neki ilyen nehezen megy, el sem tudta képzelni, Harry vajon hogy fog vele megbirkózni. Zombiként lépdelt a konyhapulthoz, hogy a forró vizet a teafűre öntse, mikor valaki megérintette a vállát. Összerezzent, annyira, hogy a víz kilöttyent a kezére. Fájdalmasan felnyögött, ahogy lerázta a tűzforró folyadékot. Ash anélkül dugta Louis kezét a hideg vízsugár alá, hogy bármint mondott volna. A fiú döbbent arccal fordult felé, mintha próbálná újra kiismerni, sutba dobva az elmúlt hónapokat, melyeket együtt töltöttek. Nem tudott elképzelni nála gondoskodóbb személyt, a kislányát mégis elhagyta.

– Miért, Ashlee? – suttogta Louis.

– Mit miért? – kérdezett vissza a lány élesen.

– Honey... nem kellett neked? – A fiú hangja csupa értetlenkedés volt, ami csak még jobban bosszantotta Ash-t.

– Harry, Honey – sóhajtotta, majd elzárta a csapot és egy konyharuhába csomagolta Lou kezét. – Túl sok kötelezettség. Sok teher. Ami később vitákat szül, majd fájdalommal jár.

– Tessék? – emelte fel a hangját Louis. – Ezt nem mondhatod komolyan.

– Nem tudsz semmit, de máris ítélkezel – húzódott a lány szája fájdalmas mosolyra. – Napról napra jobban szereted, és meg akarod védeni.

– Fogalmam sem volt, hogy pont tőled kellene – felelte lemondóan Lou.

Ashlee a konyhaasztalhoz sétált, kezében a fiú teájával, majd leült, és a bögrét is letette. Louis értette a célzást, és bár kissé frusztráltan, de helyet foglalt.

– Hibát követtem el, amikor lefeküdtem vele, de erre csak később jöttem rá. Tudtam, hogy Harry inkább a fiúkhoz vonzódik, ez már akkor is nyilvánvaló volt, csak éppen ő nem volt még tisztában vele – kezdte a lány halkan. – Én pedig szerettem sütkérezni a szeretetében. Önző voltam. Nagyon.

– Beszélned kellett volna vele. Tudnia kellett volna a kislányról – erősködött a fiú elszánt tekintettel. – Erre mi a magyarázatod?

– Az, hogy nem lett volna boldog.

– Ezt hogy érted?

– Lou, drágám – simította az ujjait Louis ép kézfejére. – Harry most ért célba. Sugárzik belőle a boldogság, mert vele vagy. A szerelem az arcára van írva, mikor rád néz. Mi lett volna, ha a kollégiumba utazása előtti este felhívom, hogy pozitív lett a terhességi teszt?

– Fogalmam sincs – vallotta be Louis, és még mindig nem értette teljesen.

– Én tudom. Harry rohant volna hozzám, és pár hétre rá összeházasodunk. Nem ment volna egyetemre. Nem élhetett volna az álmainak. Ha elmondom neki, most nem lenne veled – nyomatékosította a tényt, amit mindketten jól tudtak. – Boldogtalan lenne.

– Honnan lehetsz ebben ennyire biztos?

– Mert ismerem – emelte fel a hangját a lány, de azonnal meg is bánta. – A szíved mélyén te is tudod. Emmának nem lehet gyereke – tette hozzá egészen lehalkítva a hangját. – A volt férje nagyon szeretett volna, és annyira kézenfekvő volt ez a megoldás. Én megpóbáltam – nézett mélyen Lou szemeibe könnyes tekintettel. – Honey velem volt két éves koráig. Próbáltam nevelni, megadni neki mindent, amire szüksége van egy gyereknek, de az nem én voltam, és nem is csináltam jól. Emma nagyszerű anya, Honey sokkal inkább az ő kislánya, mint az enyém.