Játsszuk el, hogy tetszel! (Larry Stylinson ff.)

14 . Csak fogd a kezem!

Sziasztok! Bocsánat, hogy megvárakoztattalak benneteket, de az utóbbi két hét elég zsúfolt volt. Nem panaszkodom, mert jól telt, de nem sok időm maradt az írásra. Most viszont itt vagyok a folytatással. Nem mondom, hogy minden egy csapásra megjavul, mert nem így van, de szépen alakulnak a dolgok. A közepe egy icipicit vidámabb, mint az előző rész volt ;) Szeretettel várom a kommenteket is, nagyon sokat jelent, ha érzem, hogy támogattok. Jó olvasást! 

*******************************

Az időjárás pont olyan volt, mint ami először az ember eszébe jut, ha valaki megemlíti az őszt. A szél fújt, és a napsütést szinte óránként váltogatta a szemerkélő eső. Louis megállt tankolni egy kútnál, és kávét is vett, amikor bement fizetni. A dzsekije kapucniját a fejére hajtotta, és a forró italt az ujjai között szorongatva sprintelt vissza a kocsihoz. Amikor a pohártartóba tette a papírpoharat, vizes kezeit a farmerjébe törölte, majd beindította a motort, és feltekerte a fűtést. Dermesztő volt ez a bőr alá kúszó, nedves hideg. Szerencsére már csak fél órára volt az úti céltól. A benzinkútról kihajtva hamarosan besorolt az autópálya délutáni forgalmába, és az ablaktörlőt is gyorsabbra kellett állítania, mert az eső igencsak rákezdett.

Az elmúlt két nap Harryvel érdekesre sikeredett. Louis majd meghalt, hogy elmondhassa neki, Ash hol van, de a fiú nem kérdezett rá, amikor bejelentette, hogy elutazik a hétvégére. Így Lou mindenféle bűntudat nélkül tartotta meg magának az igazságot. Harry... A kapcsolatuk még mindig nem zökkent vissza a rendes kerékvágásba. Louis bocsánatkérésre várt, de amíg nem kapta meg, nem igazán tudott ellazulni Harry karjaiban. Előző este a kezükkel kényeztették egymást. Aztán hosszú percekig csókolóztak, de a kimondatlan szavak még mindig körüllengték őket. Mindketten vágytak arra, hogy sokkal mélyebben elmerüljenek egymásban, de érezték, hogy képtelenek lennének rá. Nem akarták, hogy a szeretkezést bármilyen sötét gondolatuk bemocskolja. Louis nem tudta, meddig lehet fenntartani ezt az állapotot anélkül, hogy komolyabb repedések keletkeznének a törékeny, kezdetleges kapcsolatukon. Ha magából indult ki, jól tudta, hogy nem fogja sokáig bírni. Kellett neki Harry, lassan már úgy érezte, számára a levegőt jelenti, és eltervezte, hogy amint hazamegy, leülnek megbeszélni a dolgokat. Lesz is mit, főleg, ha még az is kiderül, Ashlee mit keres egy közeli nagyváros kórházában.

Louis remegve lépett be a hatalmas épületbe, és rögtön a recepciós pulthoz sétált. Foghatta volna a szar időre, hogy reszket és fázik, de valójában attól félt, mi van Ashlee-vel. Amikor bemondta a lány nevét, a kedves, duci nővér megadta a kórterem számát, és a második emeletre irányította. Louis bekopogott, majd amikor meghallotta a lány hangját, óvatosan kinyitotta az ajtót. Nem is tudta, mire számítson, de az Ash karjából kilógó tű, mely az infúzióhoz csatlakozott, kissé ledöbbentette.

– Lou, édesem – mosolygott Ash, és ülő helyzetbe tornászta magát az ágyon. Kinyújtotta a szabad kezét, és Louis azonnal átszelte a köztük lévő távolságot, hogy a saját kezeibe zárja. – Hidegek az ujjaid – kuncogott a lány halkan, mire Louis szó nélkül magához ölelte, aztán szinte automatikusan Ash ajkához hajolt, hogy egy apró szájrapuszival köszöntse. Berögződött dolog volt, de Louisnak azonnal bűntudata lett. – Ez nem jelent semmit – mondta Ashlee, mert rögtön látta, hogy a fiú elszégyellte magát, és megsemmisülten ült le mellé az ágyra.

– Bocsi, csak fáradt vagyok – szabadkozott Louis. – Azt sem tudom, hol áll a fejem, és...

– Hé, nyugi, Hazza nem haragudna érte – nyugtatgatta Ash.

– Ja, bár sosem lehet tudni. Én sem gondoltam, hogy annyira ki fog borítani egyetlen, véletlenül elejtett mondata – suttogta Louis szomorúan, de gyorsan meg is csóválta a fejét. – Most viszont szeretném tudni, hogy mit keresel itt – nézett szigorúan a lányra, de a kezét továbbra sem eresztette. Mindkettőjüknek szüksége volt erre.