I Want You. And You?

A vendég

Lassan szedve a lépcsőfokokat haladtam lefelé az előszobába, hogy köszöntsem aput és a vendéget. Le érve apu mosolyogva fogadott, majd vállon veregetett.

- Szia fiam. Bemutatom neked Jimint. - húzott maga mellé egy nálam talán két évvel idősebb srácot.
- Szia Park Jimin vagyok. - nyújtotta a kezét. Megfogtam és kezet ráztam vele.
- Én...- akartam bemutatkozni de közbe szólt.
- Tudom a neved. Apukád mesélt rólad. - mosolyodott el egy picit.

Ezen kicsit meglepődtem, bár ha az ember vendégségbe megy az a minimum, hogy tudja a nevüket.
- Nos, szerintem menjünk be. Anyád biztos már vár. - bólintottam, majd elindultam a Jimin nevű sráccal magam mögött a konyhába.
- Anyu ő a vendégünk. - mutattam rá miközben loptam egy falatot a még fel nem tálalt ételből.
- Kookie szivem viselkedj! - szólt rám anya és a vendégünk felé fordult.

- Szia biztos te vagy Jimin. Örülök, hogy megismerhetlek. Biztos elfáradtál az utazásban, ülj csak le nyugodtan és érezd magad otthon. - simogatta meg a vállát.
- Köszönöm asszonyom. Annyira nem vagyok fáradt. Csupán három városon jöttem át. - ült le mosolyogva az asztalhoz.

Látszott rajta, hogy kissé megszeppent.
- Ah, bőven elég az kedveském! - ment anya vissza a sütőhöz. Közben apa is csatlakozott és leültünk enni.
- Citromos csirkét csináltam, remélem szereted. - szedett először anya Jiminnek.
- Igen szeretem, köszönöm. - biccentett, majd megvárta míg mindenki előtt ott lesz az étel.

- Fiam, mit szólnál hozzá, ha Jimin az osztálytársad lenne? - szólalt meg apa.
- Öm...nem tudom. Miért? - néztem fel apura.
- Ő is a te iskoládba fog járni holnaptól és tudod meglehet, hogy a te osztályodba kerül. - mondta.
- A mi osztályunkban vannak a legkevesebben. Biztos hozzánk kerülsz. - néztem Jiminre.
- Oké. - mondta szűkszavúan egy biccentés kíséretében.

- Jiminnek sajnos nincs itt rokona Seoul-ban így itt lakna amíg találnak neki a szülei egy olcsó lakást. - tette le apu a villát.

- Részemről oké. - tapsikolt anyu mire Jimin elmosolyodott, majd rám nézett.
- Fiam? - kérdezett apa.
- Felőlem. - vontam vállat. Őszintén nem örülök, hogy egy másik sráccal kell együttlaknom, de hát nincs mit tenni.

Amíg békén hagyja a cuccaim és a szobámat benne vagyok.
- Köszönöm, hogy itt maradhatok. - mondta Jimin.
- Ne butáskodj! Szívesen látunk. De hol a csomagod? - kérdezte anya.
- Csak nehány holmimat tudtam elhozni. - mutatott az előszobába ahol a fogason lógott egy sima fekete hátizsák.

- Na nem baj. Ha kell valami akkor Jungkook ruháiból nézünk neked valamit. - itt egy kicsit megakadtam.
- Igazán nem szükséges. - rázta a fejét. Mikor végeztünk az evéssel anya elkezdte összeszedni a koszos tányérokat én pedig segítettem neki, amíg apu megmutatta Jiminnek a fürdőt.

- Köszönöm Kookie. - simogatta meg a hátam. Az összes tányér csillogott-villogot a mosogatás után én pedig szépen elpakoltam őket. Anyu még megköszönte párszor a segítségem, majd elküldött fürdeni, mivel kicsit késő volt.

Fent az emeleten a fürdőbe vettem az irányt és szerencsémre senki nem volt már bent. Levetkőztem és a jó meleg víz alá beállva élveztem a melegséget ami átjárta testem. Röpke félóra alatt végeztem és egy boxerben, törölközővel a kezemben indultam a szobámba.

Kinyitva az ajtaját Jimint láttam meg ágyamon ülve. Azonnal testem elé kaptam a törölközőt és fülig pirulva, zavaromban nem tudtam mit mondjak.
- Öö....én..- makogott össze-vissza. Láttam ahogy feje egyre pirosabb és pirosabb lett, majd hirtelen megfordult.

- Bocsánat..én nem akartam leskelődni vagy..ilyesmi. - mondta nekem háttal. - Tulajdonképpen mit keresel a szobámban?

Na hát most ennyi lenne. :) Még ma elkezdem a következőt de nem biztos, hogy be tudom fejezni. Azért igyekszem. Sziasztok!❤