I Want You. And You?

Féltékenység?

Reggel a telefonom csörgésére keltem ami megijesztett.
- Hm..igen? - szóltam bele rekedt hangon.

- Kook húzd ki a formás kis hátsód a ház elé, mert elkésünk. - hallottam meg Tae hangját a vonal túloldalán. Hunyorogva kinyitottam a szemem és az éjjeli szekrényemen lévő órámra pillantottam.

- Még csak fél hat van.. - nyafogtam.
- Gyere ki most és nincs vita. Van öt perced. - mondta majd kinyomott. Remek, kora reggel kirángatnak az ágyból jóval elöbb a megszokottnál. Felülve az ágyon megborzoltam a hajam és egy nagy sóhaj kíséretében felkeltem, majd át sétáltam a fürdőbe.

Gyors zuhany, fogmosás meg még a fejemre varázsoltam egy aránylag normális kinézetet. Kirángattam a szekrényemből a kedvenc fehér ingem és egy szaggatott fekete farmert, majd miután rájöttem, hogy úgy nézek ki mint aki ünneplőbe van, fogtam magam és az ingem levéve felvettem egy fekete minta nélküli pólót és rávettem a fehér ZooYork pulcsim.

Táskám a vállamra dobtam és már szaladtam is le a lépcsőn. Se aput se anyut nem találtam itthon, korán elkellett menniük dolgozni, úgyhogy a hűtőn talált cetli elolvasása után, felkaptam a pulton lévő becsomagolt szendvicset és már indultam is.

- Reggelt' - köszöntött barátságosan Tae mikor kiléptem a kapun.
- Viszont. - fordítottam el a kulcsot a zárban, majd felé fordultam.
- Bocsánat! - böktem ki egy sóhaj után.
- Mégis mit? - nézett rám értetlenül. Nagy barna szemeivel pislogott én pedig inkább a cipőm orrát bámultam.
- Hát, hogy elhanyagoltalak Jimin miatt.. - mondtam halkan. Ahogy kimondtam Jimin nevét, eszembe jutott a tegnap és az egész dolog és wha..

Ha rágondolok teljesen görcsbe rándul a gyomrom. Bár még csak tegnap történt de akkor is. Ráadásul, hogy ma reggel hova tünt azt sem tudom, de most nem igazán érdekelt. Bűntudatot éreztem amiért megbántottam Taehyungot.

- Felejtsd el. - mosolyodott el és vállamra tette kezét én pedig könnyes szemmel ránéztem és mosolyogva megöleltem. Nem tudom mi lenne velem nélküle. De iszonyat hálás vagyok neki...mindenért.

Elindultunk a suli irányába, ám ő az egyik sarkon lefordult és megfogva a csuklómat magával húzott.

- Tae a suli arra van. - mutattam a helyes irányba, de nem igazán figyelt rám. Pár perc múlva bementünk egy kis kávézóba én pedig Tae mellé álltam, aki még mindig a csuklóm szorongatta.

- Nem fogok elszökni.. - emeltem fel a kezem jelezve, hogy mostmár elengedhetne.
- Ja, bocs. - nevetett egy aprót, majd beálltunk a sorba.
- Miért jöttünk ide?
- Nem egyértelmű?
- Öhm, nem? - kérdeztem vissza.
- Áh mindegy, csak kávét akartam.. - mondta és elkezdte nézeketni a pult fölött kirakott árakat.

Amikor sorra kerültünk, kért két pohár tejeskávét és az egyiket a kezembe nyomta. Már nyúltam volna a zsebembe a pénztárcámért viszont Tae leintett, hogy hagyjam csak, majd ő kifizeti.

Ha valaki vesz nekem valamit mindig furán érzem magam és kiakarom fizetni, de amikor Tae csinálja ezt akkor meg se szólalhatok, mert besértődik. Azt meg persze nem akarom. A forró itallal kezemben Tae mellett sétáltam néma csendben és néha-néha belekortyoltam.

Két kézzel tartottam markomban a gőzölgő poharat, mivel kissé lehült a levegő. Anyu szerint még pár napig ilyen marad az idő, szóval fel kell öltözni ha megyünk valahova, máskülönben jó kis tüdőgyulladast kaphatunk. Sosem szerettem a hideget.

Mindig jégcsappá fagytam, hiába öltöztem fel normálisan. Végre a sulihoz értünk én pedig kicsit lesápadtam. Jimin a suli kapuja mellett állt és egy nagyon szép lánnyal beszélgetett. Drapp szinű kabát, kék farmer és magassarkú. Hosszú barna haja hanyagul omlott vállaira.

Gyorsítani kezdtem lépteimen, Tae pedig nem győzött utánam sietni, mivel útközben elhagytam egy picit. Jiminék mellett elsétálva igyekeztem a földet bámulni és nem oda nézni, nehogy észre vegyen.

- Hé, Jung...kook... - akart utánam szólni Jimin de becsaptam magam mögött az ajtót és a portán felmutatva a belépőkártyám felsiettem a terembe. Fent leültem és a padom bámultam addig, amíg Tae szó szerint lihegve bevonszolta magát a terembe.

- Mi..a fene...bajod van neked? - próbálta két szusszanás közt kinyögni a szavakat.
- Semmi...
- A semmiért siettél ennyire, mi? - állt meg padom mellett.
- Bocsánat.. - kértem bocsánatot tőle ma már másodszor. Látta rajtam, hogy jobb ha békesség van. Lehajolt mellém és a kezemre rakta a kezét.

- Suli után elviszlek sütizni. Na mit szólsz? - mosolygott rám. Annyia aranyos volt, hogy fel akart vidítani.
- Rendben. - mosolyodtam el halványan. Még beszélgettünk kicsit, de miután csengettek visszaült a helyére. Jimin padja üres volt.

Nem jött be az iskolába. De nem érdekel, nem gondolhatok rá. Most csakis az érdekel, hogy Tae és én kibékültünk. Na meg a délutáni sütizés gondolata is kedvemre való.

Legalább egy kicsit elterelődnek a gondolataim.