I Want You. And You?

Történések sorozata

- Elloptad az első csókomat... - mondtam szemeibe halkan.
- Hogy micsoda? - nézett rám tátott szájjal.
- Hogy érted, hogy az első? - értetlenkedett.
- Úgy ahogy mondtam! - emeltem fel a hangom.
- Előtted még soha nem csókoloztam. Te vagy az első... - néztem le az asztalra, ahol ujjaimat morzsolgattam.

- Miért csókoltál meg? - suttogtam.
- Na szerinted miért szokták megcsókolni egymást az emberek? - mosolyodott el. Csendben maradtam, így megszólalt.

- Nézd Jungkook. Kedvellek és én ezzel semmi rosszat nem akartam. - rázta a fejét. Amikor kimondta, hogy kedvel kikerekedtek a szemeim.
- Kedvelsz...mint barátot?
- Nem. Kedvellek mint egy fiú egy lányt.
- De hát te fiú vagy....és én is. - néztem rá furcsán.

- Amikor megcsókoltalak még nem jelentett problémát, hogy fiú vagyok. - húzta félmosolyra a száját amitől muszáj volt elpirulnom.

Nem szóltam semmit, csak felálltam és az üres tányérommal a kezemben léptem a mosogatóhoz. Nem tudtam Jimin szemébe nézni.
- Megint megbántottalak? - sétált mögém, majd a mosogatóba rakta a tányérját.

- Nem.. - fordultam meg hírtelen. Azt hittem vissza ült, e helyett meg mögöttem állt, így szinte össze fejeltünk.
- Kerülni fogsz ezek után? - suttogta miközben próbálta elkapni a pillantásom.
- N..nem. - bámultam kettőnk közé. Nem mertem szemeibe nézni, túlságosan zavarba hozott megint. Velem még sosem csináltak ilyet!

- Jungkook. - mondta nevem halkan, mire szemeibe néztem.
Homlokát enyémnek döntötte mint legutóbb. Egyik kezével arcomra simított, s ajkaimra hajolt. Egy kis ideig így álltunk, aztán Jimin mozgatni kezdte száját. Próbáltam utánozni de féltem, hogy valamit elrontok. Jimin másik kezével oldalamra simított, majd közelebb vont magához.

Kezeimet mellkasára raktam és hagytam, hogy irányítson. Hirtelen kulcscsörgésre lettem figyelmes, majd a bejárati ajtó nyitódására. Ellöktem magamtól Jimint és visszafordultam a mosogató felé. Mit csináltam?! Ha ezt apámék megtudják... Tuti kitagadnak. Nem szabad megtudniuk.

- Haza jöttünk! - hallottam anya vidám hangját.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Hm.. Csak nem megfőztél nekünk fiam? - szaglászott apa a levegőbe.
- De igen. Szedjek nektek?
- Mára már eleget dolgoztál. Menjetek csak fel és játszatok vagy filmezzetek. - jött mellém anya

Nem is csináltam sok mindent. Csak főztem, de ezen kívűl mást nem csináltam. Megfordultam és elindultam a lépcső felé, de anya elkapta a kezem és magával szembe fordított.

- Nem érzed jól magad? Olyan piros az arcod. - fogta meg homlokomat.
- Jól vagyok! Csak kicsit fáj a fejem. - mosolyodtam el.
- Kérsz gyógyszert vagy valamit? - kérdezte aggodalommal teli tekintettel. Jiminre néztem aki csak támaszkodott. Mintha mi sem történt volna...

- Igen egy fájdalomcsillapító jót tenne. - mondtam mire anya egyből a kezembe nyomott egyett és feltessékelt a szobámba, hogy vegyem be és pihenjek.

- Jimin drágam! Felmennél vele és figyelnél rá? - nézett rá anya.
- Természetesen asszonyom. -bólintott Jimin, majd hátamat picit meglökte, hogy induljak. Hallottam, ahogy Jimin jön mögöttem. A szobámban leültem az ágyra és a kezeimet bámultam.

Nem tudtam mit mondjak neki ezek után. Vagy, hogy egyáltalán kell-e bármit is mondanom. Bejött és becsukta maga után az ajtót. Minek csukta be?! Huh... Nyugi Jungkook.

- Vedd be a gyógyszert és feküdj le.
- Jó.. - mondtam engedelmesen. Az ágyam melletti vizes palackot felkapva kinyitottam. Számba vettem a gyógyszer és ráittam egy nagy kortyot. Utálom a gyógyszereket. Letéve a vizet felmásztam az ágyra és hátra feküdtem. Jimin a távirányítót felkapva ült le a fotelba és bekapcsolta a tévét.

A szoba másik felében ült... és a képernyőt bámulja. Rólam még csak tudomást sem vett. Sóhajtottam egyet, majd felálltam és a szekrényből kivettem az alvós pólóm.

- Hová mész? - kapta rám tekintetét Jimin.
- Fürdeni. - mentem át fürdőbe és becsuktam magam után az ajtót. Gyorsan lezavartam a fürdést de a fejem egyre jobban lüktetett, hiába a gyógyszer. Mikor visszamentem a szobába Jimin az ágy szélén ült.

- Miért vagy még itt? - kérdeztem.
- Anyukád azt mondta figyeljek rád, így hát azt teszem.
- És mikor akarsz lemenni?
- Ha elküldesz akkor lemegyek. - nézett szemeimbe. Nem szóltam egy szót se. Az ágyhoz mentem és lefeküdtem. Jimin ezt végig követte szemeivel.

- Hideg van. Nem? - húztam magamra takarómat.
- Szerintem nincs. Lázad van? - nyújtotta ki kezet és megfogta homlokomat.
- Forró a homlokod... - húzta el kezét és aggódó tekintettel nézett le rám.

- Hozok valami gyógyszert. - mondta és el akart indulni de én csuklója után nyúltam és megragadtam azt. Lenézett rám ujra meglepetten.
- Maradj itt... - suttogtam a takarót nézve. Nem akartam, hogy itthagyjon. Azt akartam, hogy itt maradjon velem. Húzni kezdtem csuklóját jelezve, hogy feküdjön le. Engedelmesen ledőlt mellém én pedig felemeltem a takarót.

- Aludj itt..
- De azt mondtad tegnap, hogy..
- Tudom mit mondtam. Kérlek.. - mondtam és szemeibe nézve is kérleltem. Bebújt takaróm alá és lába lábamhoz ért.
- Forró a lábad. - bukott ki belőlem.
- A tiéd pedig hideg. Ennyire fázol?

- Igen.. - mondtam hallkan.
Jimin megfogta a kezem és közelhúzott testéhez. Az egész teste forró volt még így, pólón keresztül is. Átkarolt én pedig mint valami kismacska, úgy bújtam mellkasához. Lehunytam szemeim és kis idő után elnyomott az álom.

Nyugtató érzéssel töltött el Jimin karjai között lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így alszom el.

Itt az ígért rész!~
Remélem tetszett és élveztétek.
Kommentben szívesen várok véleményeket.
Sziasztok!~