I Want You. And You?

Félreértés, félreértés után

- Bocsánat..én nem akartam leskelődni vagy..ilyesmi. - mondta nekem háttal.
- Tulajdonképpen mit keresel a szobámban? - kérdeztem tőle meglepetten.
- Apukád mondta, hogy kérdezzem meg...hogy baj lenne-e ha veled aludnék. - mondta még mindig háttal.

Hogy én egy fiúval aludjak?! Még mit nem!
- Ne haragudj de én ezt kissé furcsának tartanám... - sétáltam mellé.
- Megértem nyugi. - nevetett.
- Akkor megyek is és kérek anyudtól takarót. Alszom a kanapén. - indult kifelé. Anyu már biztos alszik. Nem lenne jó felkelteni, így is keveset alszik szegény.

Gyorsan csuklója után nyúltam és megragadva azt állítottam meg.
- Várj már. Anyu tuti alszik. Ne keltsük fel... - engedtem el.
- Akkor maradhatok? - fordult meg lassan.
- Igen maradhatsz...de csak ma estére! - sóhajtottam egy aprót.
- Oké köszi. - bólintott. Igazából nem tudom, hogy fogok-e egyáltalán aludni éjszaka azzal a tudattal, hogy egy férfi van mellettem. Majd meglátjuk.

- Csak közlöm, hogy éjjel egy előtt nem vagyok képes aludni és addig tévézni szoktam. - mentem az említett tárgyhoz és bekapcsoltam, majd leültem az ágyamra és hátra dőltem.
- Nem baj. Én se tudok korán elaludni. - ült le az ágy szélére.

- Feküdj le nyugodtan. Végig ilyen "néhány szót szólok" srác leszel? - kérdeztem egy mosoly kíséretében.
- Nem. Csak tudod most vagyok nálatok először és furcsa... - vont vállat.
- De igazából nem ilyen vagyok. Sokat beszélek és mindenkit az őrületbe kergetek a hülyeségeimmel. - nevetett és felhúzodott mellém.
- Pedig nem ilyen srácnak tűnsz. - néztem rá egy pillanatra de egyből visszakaptam tekintetem a tévére.

- Miért, milyen srácnak tűnök? - vonta fel szemöldökét.
- Nem tudom, hisz nem ismerlek. - nevettem egy aprót.
- Szerintem aludj. Holnap első napod lesz. - mondtam.
- De még nem tudok. - sóhajtotta.
- Akkor majd kapcsold le a tévét légyszi. - ásítottam egy nagyot majd hátat fordítva lehunytam szemeim, ám mégsem bírtam aludni.

Pedig Jimin olyan csöndben volt, hogy azt hittem itt sincs. Nagyjából félóra múlva a tévé képernyője elsötétült és a szobát kellemes sötétség borította be. Éreztem, ahogy mellettem besüpped újra az ágy, aztán valaki lassan betakart.

Nem szenteltem neki különösebb figyelmet, így inkább hagytam, hogy elnyomjon az álom. Reggel arra ébredtem, hogy valaki lehelletét érzem az arcomon. Apró pici résnyire nyitottam a szemeim de amint megláttam Jimin iszonyatosan közeli arcát egyből kipattantak.

Lassan hátrébb húztam fejem és így újra tisztává vált a látóköröm. Jimin picit nyitott szájjal szuszogott összekuporodva és a párnámat ölelgetve. Aha, szóval ő lopta ki a fejem alól... Mivel idő előtt keltem, hagytam őt még egy picit aludni.

Kiszedtem a szekrényemből a mára választott ruhámat ami egy fehér, kissé átlátszó ingből és egy sima farmerből állt. A ruhával a kezemben néma csendben sétáltam át a fürdőbe. Lezuhanyoztam, felöltöztem. A hajammal nem csináltam semmit. Azt a tipikus "most kelltem fel" hatást keltette, ami nekem tökéletesen megfelelt.

A szobámba visszatérve a kis tolvaj még mindig aludt. Muszáj volt felkeltenem ha nem akarunk elkésni.
- Jimin...ébredj. - lökdöstem meg óvatosan a vállát. Mivel nem reagált hátára fordítottam és a vállánál fogva megráztam egy picit. Erre is semmi. Hát én feladom. A haja teljesen a szemébe lógott én pedig kisöpörtem onnan, mikor kinyitotta lassan a szemeit.
- Te meg mit csinálsz....? -

Egyenlőre ennyi és bocsánat tudom, hogy rövid lett. De majd úgy is kárpótolva lesztek érte. A következő rész már csak holnap kerül fel, bár így is hulla vagyok.^^"
Remélem élveztétek, sziasztok!❤