I Want You. And You?

Naplemente

Üdv emberek. Nos, azt hiszem egy hatalmas nagy bocsánat kéréssel tartozom. Az igazság az, hogy kissé túl vállaltam magam az utóbbi időben és ezért nem hoztam részt. Ugye itt az iskola, munka, párkapcsolat és család is. Egyszerűen egy szabad percem nem volt, annyi lett volna, hogy össze dobjak itt néhány sort de annak nem láttam értelmét, hiszen tartalmas és izgalmas részt akartam hozni. Na, jó nem jártatom a szám, a lényeg, hogy bocsánatot kérek az olvasóimtól amiért ennyire megvárakoztattam őket... Most pedig jó olvasást!❤

- Jungkook... - szólitgatott egy hang halkan.
- Jungkookie.. - hallottam mostmár tisztán.
- Mi az? - dörzsöltem meg szemeimet nyűgösen.
- Már tíz óra van, ideje felkelned. - húzta el anya a függönyt hirtelen, én pedig a fejemre húztam a takaróm a zavaró fény elől.

- Anya hétvége van...ilyenkor minden korombeli alszik még. - nyöszörögtem.
- Áh, jut eszembe. Taehyung itt hagyott neked valamit, mielött még hazament.
- Mikor ment el?
- Olyan nyolc óra körül... De mindenesetre a zacskó ott van a laptopod mellett, te pedig öltözz fel és irány kifelé. Gyönyörű idő van. - áradozott, majd kiment az ajtón.

Szememet forgatva mosolyogtam, majd le rugtam magamról a takarót és nyújtózkodtam egyet. Összeszedve minden erőmet kikeltem a nyugalmat biztosító ágyamból és át szenvedtem magam a fürdőbe. Egy reggeli gyors zuhany és fogmosás után a tükörképem valamivel szebben festett mint az elött, a hajam úgy hagytam, ahogy volt kócosan, össze-vissza. 

Ezek után vissza mentem a szobámba és a kis csomagomhoz léptem, majd kinyitottam. A benne lévő pohár kávé és tábla csokoládé melletti kis papírt a kezembe vettem és olvasni kezdtem.

Jó reggelt Kookie!
Bocsi, hogy leléptem de az itthoniaknak szükségük volt rám. Kárpótlásként hoztam kávét és csokit. Fogyaszd egészséggel, késöbb hívlak!
Tae ❤

Mosolyogva olvastam a sorokat, aztán a kávét a kezembe véve bele ittam. Felkaptam magamra egy kék térdig érő farmert, egy fehér minta nélküli pólót és le mentem a konyhába, ahol anya a tűzhely elött állva tevékenykedett.

- Kész a palacsinta. - szólalt meg, mikor kihúztam a széket. Imádom mikor hétvégénként meglep a kedvenc reggelimmel.
- Apa már elment dolgozni?
- Igen, már hajnalban. - tett le elém egy tányér finomságot és egy üveg csokoládészirupot. Bólintottam, majd neki álltam elfogyasztani a palacsintáimat, miután rányomtam egy jó adag szirupot.

Anya visszament sütögetni én pedig tovább falatoztam. De körübelül három percig tudtam nyugodtan enni, ugyanis csengettek.
- Kinyitnád kincsem? - fordult hátra.
- Uhum.. - nyeltem le a számban lévő falatot és felállva az ajtóhoz sétáltam.
- Igen? - tártam ki az ajtót. Ahogy megláttam az elöttem álló személy arcát elkerekedtek szemeim.
- Jimin...? - kérdeztem meglepetten.

Szemeit rám emelte. Jobb szeme alatt hatalmas lila folt éktelenkedett és kis vérfoltocskák is párosultak hozzá.
- Na, ki az? - szólt át anya a konyhából. Ha meglátja így Jimint akkor biztos, hogy bajban leszünk.
- Gyere.. - fogtam meg kezét és behúztam, majd bezártam mögöttünk az ajtót.
- Csak Jimin az. Fel megyünk a szobámba! - válaszoltam és már el is indultam fel a lépcsőn magam után húzva őt.

Fejét végig lehajtotta és a lépcsőt bámulta. Felérve nem a szobámba mentünk, hanem a fürdőbe.
- Mi történt veled? - ültettem le a kád szélére és letérdeltem elé, hogy láthassam arcát és szemeit. Nem válaszolt, csak oldalra nézett és kerülte a szemkontaktust.