I Want You. And You?

Csokoládé

- Te meg mitcsinálsz? - nézett fel rám értetlenül.
- Én csak fel akartalak kelteni... - húztam vissza a kezem. Te jó ég...ez aztán a ciki.
- Oké. - mondta, majd felült és nyújtózkodott egyet. Őt nem is érdekli ez a szitu?

Én a helyébe minimum egy taslit adtam volna. Vagy csak nekem van ilyen felfogásom?
- Lent megvárlak. Ha kész vagy gyere le, addig csinálok reggelit. - mentem ki és meg sem vártam amit mondani akart. Biztos megint egy "oké"-t kaptam volna válaszul.

Valahogy idegesít, hogy ilyen visszahúzódó a viselkedése. Ezt pont én mondom. A konyhában csináltam néhány piritóst és az asztalra raktam őket. Egy pirítóssal a számban vettem le a hűtőről anyu üzenetét.

" Későn érünk haza. Kaja a hűtőben, vigyázzatok egymásra. Puszi anya. ".

Anya nagyon próbál olyan lenni mint a mai viatalok. Túlságosan alkalmazkodó típus. Lépkedésre lettem figyelmes, így megfordultam. Jimin egy kosaras gatyában, kosaras hosszított pólóban és egy fullcap sapiban ácsorgott a konyha ajtóban.

- Tök jó illat van. - szagolt a levegőbe. Aranyos volt, ahogy kicsit felhúzta az orrát. Várjunk csak...mégis mit gondoltam? Csúnya gondolat ki a fejemből!
- Ez csak piritós. Egyél nyugodtan. - mutattam a tálra.
- Anyu csomagolt neked is ebédet. Vettem el a pultról és raktam a piritós mellé a kis dobozt amíg ő leült.

- Köszönöm. - mosolyodott el. Elkezdett enni én pedig a hűtőből kivettem két üdítős dobozt és felé nyújtottam.
- Ezt is rakd majd el. - mondtam.
- Oké, köszi. - bólintott és elvette. Pár perc múlva felállt, a tányért a mosogatóba rakta és a kajás dobozt is a táskájába rakta. Felhúztam a barna bakancsomat, Jimin pedig a sport cipőjét, majd indulásra készen léptünk ki az ajtón.

Bezártam és amint megfordultam Tae vigyorgó fejét láttam meg a kapuban.
- Tae te már reggel jössz boldogítani az embert? - nevettem fel.
- Neked is jó reggelt Jungkookie. - engedte el a füle mellet piszkálódásomat, majd Jiminre pillantott.
- Ez meg ki? - kérdezte.
- Vendég. Park Jimin ő a legjobb barátom. Kim Taehyung. - mutattam be őket egymásnak.
- Üdv. - intett egyet Tae.
- Hali. - biccentett Jimin.

Tae a nyakamba kapaszkodott és húzni kezdett, hogy induljunk. Út közben néha-néha hátra pillantottam Jiminre, hogy jön-e még de mindig mikor hátra néztem engem bámult, így inkább befejeztem a hátra nézelődést. A kapuhoz érve Tae odament pár alsóbb éveshez én pedig Jiminnel az oldalamon indultam el a termünk felé.

Egy csomó csaj végig nézett minket, ahogy átvonultunk a folyosón. Olyan furcsa volt. Sosem néztek meg ennyire. A teremben levágódtam a helyemre, Jimin pedig csak állt és nem tudta mit csináljon.
- Ülj le ide. Ez a hely még úgy sem foglalt. - mutattam az elöttem lévő padra. Jimin leült, majd hátra fordult hozzám.
- Milyen óránk lesz? - kopogtatta a padot.
- Öhm, azt hiszem rajz. - gondolkodtam el. - Az király. Szeretek rajzolni, csak az a baj, hogy nem tudok. - mondta komoly arccal és mikor én elnevettem magam, ő is elmosolyodott.
- Én is bírom a rajzot. - hajoltam előre, hogy ne kelljen olyan hangosan beszélnem.

- A szobád falán van pár rajz. Azokat te csináltad? - tátotta el a száját.
- Igen én. De csak rajzórán rajzolgatok. A szabad időmet táncolással szoktam elütni. - rántottam vállat.
- Huu. Tudsz táncolni, hihetetlenül jól rajzolsz és ha jól tippelek a jegyeid közt sincs rosszabb hármasnál. - nézett ki az ablakon, mintha valami fejtörőt oldana meg.

- Azért ne túlozzunk... - sütöttem le szemeimet.
- Négyesnél nincs rosszabb jegyem. - néztem fel.
- Stréber. - vágott hozzám röhögve egy ceruzát. Mégis honnan szerezte?
- Nem vagyok az! Kikérem magamnak. - dobtam vissza a ceruzát.

Tae rohant be a terembe és mögém bújva lihegett.
- Mit csináltál? - kérdeztem rosszat sejtve.
- S..semmit. - mondta egy nagy levegővétel után. Úgy érzem ez még késöbb ki fog derülni. Tae leült a helyére, majd felém fordult.

- Láttad már az új filmet? - kérdezte.
- Azt az akció filmet ami most megy a mozikban? - kérdeztem vissza.
- Igen azt. Nincs kedved megnézni ma? Leadják a tévében este. - vett ki egy szendvicset a táskájából.
- Nem is tudom. Ma nem igazán mehetek el otthonról, mert apuék későn jönnek haza és Jimint nem hagyhatom egyedül otthon. - ráztam a fejem.

- Mi van? Nem a kisöcséd, hogy vigyázzál rá! - háborodott fel hirtelten.
- Tudom, hogy nem az öcsém! De akkor sem hagyhatom egyedül otthon. Gyere át te hozzánk és akkor megnézhetjük. - sóhajtottam.
- Jó. - mondta egy kis idő után durcásan.

Nem értettem ezt a hirtelen haragot. Tae sosem volt ilyen. Az egész beszélgetésünk alatt észre sem vettem, hogy Jimin eltünt előlem. Áh biztos csak a mosdóba ment. Pár perc múlva a csengetés zavarta meg a fülem és pont ebben a pillanatban jött be Jimin is.

Leült a helyére és néma csendben a füzetébe firkálgatott amíg jött a tanár. Nem láttam mit irogat de nagyon beleélte magát. A következő pillanatban belépett a tanár és megkezdődött az óra. Mindenki lelkesen fogadta.

Megkérdezte mit csináltunk a szünetben meg ilyesmi. Nem véletlenül ő a legjobb fej tanár a suliban. Az óra nevetéssel telt na meg Tae állandó bekiabálásából. Nem bírta ki, hogy szóljon közbe miközben más mesél. Szünetben kiindultunk az udvarra, hogy kihasználjuk még ezt a pici napsütést. A hétvégére úgyis lehűlést mondanak.

- Majd utánad megyek csak veszek csokit. - szóltam Taenak.
- Te és a csoki mániád. - röhögött az ajtóban, majd kiment. Senki nem állt sorba a büfénél, így oda mentem. Kértem egy táblacsokit és vártam amíg az idős néni kihozta.

Kerestem a pénztárcám de nem találtam.
- Bocsánat a teremben hagytam a pénztárcám. - kértem bocsánatot. A néni a fejét rázta, majd egy kéz nyúlt át a vállam fölött és lerakta a csoki árát a pultra. A néni a kezembe nyomta a csokit és vissza ment rejtvényezni.

Hátra fordultam és Jimin mosolygó arcával találtam szembe magam.
- Köszönöm de nem kellett volna kifizetned. - ráztam a fejem. - Majd fent oda adom az árát. - mondtam.
- Hagyd csak. - veregetett vállon.
- De nem szeretek tartozni. - biggyesztettem le a számat.

Tényleg utálom ha valaki nem hagyja vissza fizetni a dolgokat.
- Pénzt akkor sem fogadok el. Ez csak egy csoki. - rázta a fejét.
- Jó....akkor majd vissza fizetem máshogy. - gondolkodtam.
- Makacs vagy. - kuncogott egyet.
- Tudom. - erre mindketten nevetni kezdtünk. Tegnap még nem akartam ilyen "új barátot". Nem tudom miért. De nem is olyan rossz fej ez a Jimin...