I Want You. And You?

Igazság

Mikor kinyitottam szemeimet a saját szobámban találtam magam, ami nagyon is meglepett, mivel utolsó emlékeim szerint Jiminnel együtt ültünk a tó partján. Na meg, hogy a pizsamámban voltam...lehet, hogy csak álmodtam? Végülis a szobában sötét volt amiből leszűrtem, hogy éjszaka van.

A szobaajtó halkan kinyílt, majd a beszűrődő fényben megláttam Jimint.
- Bocsánat, felkeltettelek? - csukta be maga mögött az ajtót.
- Nem.. De, hogy kerültem ide? - kérdeztem bizonytalanul. Mert ha álmodtam, akkor ez a kérdés bizony feleslegesnek bizonyul és még az is lehet, hogy hülyének néz.
- Hát miután a vállamra hajtottad a fejed elaludtál. Aztán kézben hazahoztalak és ágyba dugtalak. Nem akartalak felkelteni. Túl aranyos látványt nyújtott az alvó arcod. - kuncogott, majd közelebb jött és leült ágyam szélére.

Kicsit furának éreztem, hogy az alvó fejemet aranyosnak tartja de ezen már nem annyira lepődtem meg. - Oké, ez tiszta. Na de, hogy került rám a pizsama? - húzogattam magamon a póló alját. Aztán végig gondoltam és kicsit lesokkolódtam. - Te.. - kezdtem bele, de félbe szakított. - Nyugi, nem leskelődtem. - emelte fel védekezőleg kezeit. - Habár nem mintha aggódnod kéne ez miatt. Úgyis láttam már a fontos dolgokat. - kacsintott rám mosolyogva.

Vállára csaptam és a takarót bámultam, miközben arcomon szégyenlős mosoly jelent meg. - Na aludj vissza. Fáradt leszel holnap. - billentette oldalra fejét mosolyogva, mire megráztam fejem. - Már nem tudok. Nem vagyok fáradt. Inkább beszélgessünk. - emeltem fel a takaróm, jelezve, hogy feküdjön mellém. Engedelmesen be bújt alá, én pedig csak tovább ültem, miközben ő ledőlt határa és kényelembe helyezte magát. Meg fogta kezem és lehúzott magához.

Fejem mellkasán landolt, majd meghallottam gyors szívverését. Kezem mellkasára helyeztem és lábamat is rá raktam csípőjére. Hátamat simogatta amitől jól eső érzés futott át testemen. - Miről szeretnél beszélgetni? - szólalt meg halkan. - Mi történt az arcoddal? - mondtam ki ami elsőre eszembe jutott. Éreztem, hogy keze megáll a simogatásban és teste kicsit megfeszül. - Figyelj, ha nem akarod elmondani nem kell, csak egy kérdés volt. - suttogtam. -Tudod..bűntudatom van.
- Miért? - emeltem fel fejem, hogy szemeibe nézhessek.

Nem nézett rám, inkább a plafont figyelte szinte fekete szemeivel. - Rossz dolgot tettem. Rossz dolgot amit ha el mondok, biztosan el küldesz. - mondta. Nagyon rosszat sejtettem és a kíváncsiság egyre jobban befurakodta magát az agyamba. - Na..biztos nem lehet olyan nagy dolog ami miatt el küldenélek. - mosolyogtam rá bátorítóan. - Kookie én lefeküdtem egy lánnyal.. - mondta nekem pedig a szemeim elkerekedtek. Hogy mi van?! Na várjunk csak...mi nem is járunk és nincs köztünk semmi. De akkor miért érzem úgy, hogy megszakad a szívem?
- És ki volt a szerencsés? - húzodtam el tőle, fejemet a párnára téve erőltettem magamra egy mosolyt. Nem igazan ment... Belül olyan volt, mintha kis darabok hevernének szívem helyén.

Rám nézett meglepődve és egy kis ideig csak bámult szemeimbe. Nem bírtam volna sokáig szemeibe nézni, belül mardosott a sírhatnék de nem lehet. Hisz köztünk semmi nem történt, semmi olyan amitől boldog lettem volna...

A fenébe is. Már magamnak is próbálok hazudni. Igenis boldog voltam! Boldog voltam már csak egy kis érintésétől is. De ezeket nem mondhatom ki. - Az a lány aki...akivel láttál múltkor a suli elött. Az ő testvére csinálta ezt velem. - mondta és próbált arcomról olvasni. Éljen az álarc amit az ember bármikor magára ölthet, ha el akarja rejteni valódi érzéseit.

Sajnálnom kellett volna azért mert megverte? Ebben a pillanatban ez nem ment.. úgy éreztem megérdemelte de valahol méllyen az elnyomott szomorúság és csalódottság alatt aggódtam érte. - Ez mikor történt? - kérdeztem elhaló hangon. Nem bírtam sokáig tovább, el kell küldenem de ezt még tudni akarom. - Az nap este mikor részegen jötem haza és elküldtél...én sajnálom.. - láttam rajta, hogy őszintén sajnálja de.. én ezzel nem tudtam abban a pillanatban sok mindent kezdeni.

- Jimin lemennél? Szeretnék pihenni...tudod elfáradtam. - mondtam az álmosollyal a fejemen és felálltam. Követte példámat és felállt, majd a szoba ajtóhoz mentünk. Kinyitottam, de ő nem ment ki...felém nyúlt kezével, hogy megölelhessen de mellkasánál fogva kitoltam az ajtón. - Jó éjt. - mondtam és gyorsan vissza csuktam az ajtót. Elfordítottam a zárat és hátamat az ajtónak támasztva lecsúsztam a földre. Éreztem, ahogy az első könnycsepp végig gördül arcomon és ez után nem akart abba maradni. Szipogtam, nyöszörögtem, próbáltam megnyugodni de egyszerűen nem ment. Fájt...piszkosul fájt.

Fel szenvedtem magam az ágyamra, lefeküdtem és fejemet a párnába nyomva adtam át magam az érzéseimnek. Azt hittem már soha nem fogynak el a könnyeim, de egy idő után el aludtam.

Jó érzés álomba sírni magunkat, nem igaz...?