Sajnálom, megbántam [H.S.]

6.

"I've got my red dress on tonight"
-Lana del rey-Summertime Sadness

A következő matekozós keddünkön, valahogy Chloe-val nem lehetett mit kezdeni. Nyűgös volt, fáradt és én nem akartam még inkább ingerelni.

- Csinálsz velem vacsorát?

- Nem.

- Akkor menj nézz mesét a tévében, amíg megcsinálom, oké? - erre azonnal felpattan és átül a készülék elé. A spagettit hamar elkészítem és megterítek, majd a nappaliban a könyvespolcot kezdem vizslatni. Végül leveszek egy könyvet és belelapozok. Nem sokkal később megérkezik Harry, így leülünk enni. Mikor végzünk Chloe azonnal felrohan, mi pedig beszélgetni kezdünk.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Szóval... - kezd bele. - Az unokatestvéremnek jövő hétvégén van az esküvője és a lelkemre kötötték, hogy vigyek magammal valakit. Mármint Chloe-n kívül, egy nőt. És Louisék is jönnek, azt mondták vigyelek. Lenne kedved eljönni? - meglepődöm ugyanis erre nem számítottam. Esküvőn pedig nagyon régen voltam, de nagyon szeretem őket.

- Igen, persze. De biztosan lenne más is aki elmenne veled. - nem is tudom, miért mondtam ezt.

- Én azt szeretném, ha te jönnél. - ez után egy kis csend áll be köztünk, majd Harry újra megszólal. - És... Chloe-nak kellene valami ruha, én ezt inkább egy nőre bíznám, de a nővérem most nem ér rá. Arra gondoltam veled szívesen menne.

- Én is szívesen megyek vele. De inkább gyere te is.

- Baj ha kihagyom?

- Tudom, hogy ezt nem igazán szeretik a férfiak, de ígérem nem lesz hosszú és valakinek véleményt is kell mondania.

- Jó, rendben. Mikor?

- Mikor érsz rá? - kissé elgondolkodik majd válaszol:

- A szombat jó?

- Persze, hogy jó. - mosolyodom el.

XXX

A bevásárlóközpont előtt találkozunk és indulunk el együtt pár kiszemelt ruhaboltba, ahol valszószínűleg találunk alkalomhoz illő ruhát. Nem sok időt töltünk az első két üzletben, a harmadikba belépve, viszont nagyon jó ötletem támad.

- Chloe!

- Igen?

- Milyen színű ruhát szeretnél?

- Pirosaaaat! - kezd el ugrándozni.

- Oké. - egy eladóhoz fordulok és elmondom neki mit szeretnék, de ezt eddig Harryék még nem tudják. A lány bólint és elmegy, mi pedig bemegyünk egy nagy fülkébe. Pár perc múlva meg is érkeznek a ruhák, amiket átveszek, majd öltözni kezdünk. Először ráadom a picúrra a ruhát, aztán felhúzom az enyém.

- Menj ki apuhoz. - mondom neki, ő pedig azonnal kilép a fülkéből.

- Tetszem apu?

- Igen pöttöm. Nagyon jól áll. - megigazítom magamon a ruhám, majd kilépek én is. Félek-e a reakciójától? Á, dehogy. Közelebb lépek, mire felnéz rám.

- Hűűű... - a szemeit sokszor végig futtatja rajtam tetőtől talpig. Chloe-t lerakja az öléből, majd feláll. - Gyönyörű vagy. - elpirulok. Mi van velem? Nem is értem. - Várj, ti összeöltöztetek! - mutat ránk. - Ez de jó ötlet volt!

- Köszi. - mondom és a fülem mögé tűrök egy hajtincset.

XXX

Egy héttel később már reggel Harryéknél vagyok, ugyanis az esküvő Brighton-ban lesz és együtt megyünk le. Mint később megtudtam Louékkal közösen egy kisbusszal. A csomagjainkat bedobáljuk hátra és nekivágunk a két órás útnak. Lou vezet, mellette Dani, menetiránynak háttal Harry és Zayn, Perrie, Chloe és én pedig egymás mellett a hátul. Harry ül velem szembe így sokszor kalandozik el rajta a tekintetem. A szemei egyszerűen gyönyörűek, már ha lehet ilyet mondani. Főleg amikor Chloe-ra néz, akkor szinte csillognak azok a zöld íriszek. Tetszenek a karján a tetkói. Khm, vagyis a felsőtestén. Igazából az összes tetszik. A nagy tenyere, a gyűrűk a hosszú ujjain. Jézusom mi? Miket beszélek? Mi van? Elkapom a tekintetem róla és az ablakon kezdek kifelé bámulni. Remélem nem vette észre. Lopva rápillantok, de pont engem néz. Egyikünk se szól semmit. Lou, nem sokkal később hátraszól, hogy megérkeztünk. Az esküvő egy tengerparti hotel kertjében lesz, így a vendégek megszállhatnak a hotelben, szóval mi is maradunk éjszakára és csak holnap délután megyünk haza. Miután elfoglaltuk a szobáinkat úgy döntünk elmegyünk enni, mert mindenki megéhezett. Ahogy kilépek a folyosóra Leo-t és a húgomat pillantom meg. Freya is észrevesz, futásnak ered felém és rámakaszkodik.

- Na nyertél?

- Aha.

- Nem megmondtam?

- De. - elengedjük egymást és Leo áthúzza maga mellé.

- Lou, ő a barátnőm Freya. És amúgy Lia húga. - mindenki megismeri a húgom, aztán tényleg elmegyünk enni.

Négy óra körül elkezdünk készülődni. Először Chloe-t öltöztetem fel, majd feltűzöm a haját és rakok bele egy virágot. Leültetem a tévé elé, gyorsan lefürdök és én is felhúzom a piros ruhát. A szemeimet vékonyan húzom ki, felrakok egy kis szempillaspirált és élénkvörös rúzst. A hajamat egy oldalra húzom és rakok bele pár hullámcsatot, hogy megálljon. Chloe-ra adom fel a balerinacipőjét amikor Harry megjelenik teljesen felöltözve. Fekete öltönyben, fehér inggel és piros nyakkendővel. A nadrágja viszont nem az a tipikus élére vasalt cucc. Felveszi a lába formáját. Meg kell mondjam baromi jól néz ki. Belebújok a magassarkúmba és miután becsatolom a pántját megkérdezem:

- Mehetünk?

- Persze. Chloe, gyere! - a folyosón már a többeik várnak minket. Dani egy sötétkék Perrie egy halványsárga, Freya pedig egy virágos ruhában. A fiúkat se hagyhatom ki, mind nagyon elegánsak. A szertartás is nagyon szép volt, a vacsora meg iszonyú finom.

- Chloe nagyon keveset ettél. Nem kérsz még? - kérdezi tőle Harry.

- Nem apu. Mehetek Lux-hoz?

- Igen. - ezzel fel is áll és átszalad a terem másik oldalába. A fiúk is felállnak és elindulnak piáért. Iszunk és beszélgetünk, sztorizgatunk.

- Lia! - fordul felém Harry.

- Igen?

- Jössz táncolni? - nyújtja felém a kezét. Épp egy lassú szám megy.

- É... öh... persze. - megfogom a kezét, mire felhúz és a táncparkettre vezet. Magához húz és átkarolja a derekam. Két szőke kislány fut el nevetve melletünk. Mosolyogva nézünk utánuk.

- Olyan jól bánsz vele! - szólalok meg. - De komolyan. Vannak szülők főleg apukák, akik szinte semmit nem foglalkoznak a gyerekeikkel. Azokat az embereket nem is értem. Viszont te és Chloe...

- Hát igen. Ő az én apróságom. A világért nem adnám oda. - jó hallani a szavait, de eszembe juttatja a tettem, amitől elszomorodom. Észreveszi a hirtelen hangulatváltozásomat és rá is kérdez. - Mi a baj?

- S-semmi. Nincs semmi. - látom, hogy nem győztem meg a válaszommal, de szerencsére nem firtatja tovább, csaka fülemhez hajol.

- Szeretném, ha tudnád, hogy bármi van, nekem elmondhatod. - bólintok, de erről nem tudok beszélni. A húgomnak is úgy mondtam el, hogy közben úgy éreztem, megszakad a szívem. Nem tudom, mi vezérel, de fogom magam és megölelem.

----------------------------------------------
Kérlek kommentelj! Fontos a visszajelzés!