Sajnálom, megbántam [H.S.]

18.

"Come and climb in my bed,
Don't be shy, do your thing"
-Fifth Harmony - All In My Head

- Lia! Én félek!

- Jaj, picúr... - guggolok le hozzá. - Nem kell félned, semmi baj nem fog történni. Csak egy apró szúrás, ennyi az egész, oké?

- Apu is bejön ugye?

- Persze. - behívnak minket, így bemegyünk. Odaadok a nőnek pár papírt, amiket hosszan ellenőriz, majd leülteti Chloe-t egy székbe és elkezdi előkészíteni a dolgokat. Tudom, hogy el kell terelnem a figyelmét, ezért bevetem a gyerekek kedvenc témájának kérdését.

- Chloe!

- Igen? - mondja, de nem néz rám.

- Nézz rám, kérlek. - mikor megteszik elkezdem. Harry is ott áll mellettünk, de most ő is leguggol mellém.

- Lehet furcsa kérdés lesz, de... szeretnél kistesót?

- Még szép! - kiáltja.

- Tényleg? És kislányt vagy kisfiút?

- Mindkettőt!

- És hogy neveznéd el őket?

- Hát azt apuval választanám ki.

- Hmm... mit mondasz? - nézek Harry-re.

- Én... fiút szeretnék és Kol lenne vagy Drew, de ha lány akkor pedig Deseree. Hogy tetszik?

- A Deseree nagyon!

- Nekem is. - mondom.

- Kész is vagyunk! - szólal meg a nő mikor rárakja a ragasztót a vattapamacsra, amit Chloe kezére szorított. Harry kisveszi a lányt a székből, hogy én odaülhessek és tőlem is vegyenek vért.

Szerencsére hamar végzünk, így elindulunk, hogy letegyük Chloe-t Lara-éknál, az egyik kislány az osztályból akivel nagyon jóban van és ottalvós buli lesz. Mikor kipattan a kocsiból, mi is kiszállunk. Én becsengetek, amíg Harry kiveszi a csomagtartóból Chloe cuccát. Azt hiszem mindenkinek világos, hogy az iskolába és azon belül is inkább az osztályba járó gyerekek anyukái... hát hogy is mondjam... eléggé szemet vetettek Harry-re. Akár van férjük, akár nincs. Akár szeretik a férjüket, akár nem. Szóval elég furcsa helyzet az, hogy Lara anyukája amikor megjelenik a kapuban mögötte a kislánnyal, egyből puszival köszönti Harryt, Chloe-hoz meg úgy szól mint a három évesekhez szokás. Aztán észrevesz engem és csak egy halvány sziát kapok. Visszaköszönök, majd nem sokkal később elindulhatunk. Gondolom látszik rajtam kissé az idegesség, ezért kérdezősködik Harry.

- Lia? Mi van?

- Ezt, hogy érted?

- Hát, hogy tiszta frusztrált lettél.

- Ah, semmi bajom.

- Lia...!

- Nincs semmi tényleg, csak... nem tűnt fel, hogy az iskola összes anyukája rádgerjedt?

- Oh, tényleg? Tudom, hogy jól nézek ki, meg hogy jó testem van, te meg féltékeny vagy.

- Nem vagyok. De neki meg férje van!

- Nekem meg barátnőm. - rakja a kezét a combomra.

- Nem láttad, hogy nézett rám? Mint akinek hányhatnékja van!

- Lia kérlek... dehogy! - áll meg a ház előtt.

- De igen. - kipattanok és elindulok befelé, de persze, hogy nem nálam van a kulcs. Karba tett kézzel állok az ajtónál, amíg Harry ki nem nyitja. Mikor az becsukódik, hozzápréselem magam, megcsókolom és kicsit kiélvezem, hogy irányítok, mert persze, hogy szinte azonnal átveszi tőlem. A telefonja csörög kezd, így elválunk és felveszi. Amíg elintézi gyorsan célba veszem a mosdót és mikor kimegyek közli velem, hogy programunk van.