Sajnálom, megbántam [H.S.]

16.

"I missed you so much"

Taxival mentünk a meghallgatás helyszínére, ahol Dani izgatottan pattant ki az autóból. Kimásztam utána és elindultunk be az épületbe. Egy nagy irodaház szerűség volt, egy vele egybekötött raktárnak kinéző meghosszabbítással. Furcsálltam, de nem szóltam semmit, csak követtem a barna lányt a recepcióig. Elmondta a pult mögötti negyvenes nőnek mit is akarunk mi itt, ő pedig megmondta, merre kell mennünk, hogy elérjük a célunkat. A folyosón, az ajtó körül már többen is ültek, így is elfoglaltunk két széket. Nem sokkal később egy pasi jött ki az ajtón és rakott egy kis asztalra egy kisebb köteg papírt.

- Hamarosan kezdünk, vegyetek egyet ebből nézzétek át, aztán párosával hívunk be titeket. - rövid és tömör, mondjuk mást nem is várhattunk. Dani bőszen olvasgatja a papírt, amíg halad előttünk a sor. Én is belenézek, mert kíváncsi vagyok, mit is kell majd csinálnia. Nemsokára behívják, de alig egy perc múlva vissza is jön.

- Mi történt? - kérdezem azonnal.

- Még semmi. Nincs párom akivel felolvashatnám ezt. - mutatja a papírt. - És bent egy srác azt mondta, hogy akkor ő elvállalja, de én inkább veled csinálnám.

- Tényleg?

- Igen. Na gyere. - húz be magával az ajtón túlra, ahol egy hosszú asztalnál ülnek - gondolom- a fejesek. Kierőszakolok magamból egy "helló"-t, mert igazából fogalmam sincs mit csináljak. Danivel leülünk egy másik asztalhoz.

- Nos lányok, akkor csak annyi a dolgotok, hogy a lehető leghitelesebben felolvassátok a szöveget. Az elsőnél úgy kezditek, ahogy szeretnétek, aztán a másodiknál szerepcsere. Egymásra nézünk, majd elkezdjük. Nagyon koncentrálok, hogy ne szúrjam el, mert hiába nem engem néznek és nem én vagyok itt a fontos, ettől függetlenül, nem tudom, kik ezek az emberek velünk szemben és mi alapján ítélnek. Az első verzió nem volt teljesen jó, de a második viszont szerintem elég szépen ment.

- Megkérdezhetem, hogy neked - mutat rám. - mi a neved? - kérdezi a középen ülő pasas.

- Celia Ellis.

- És lenne kedved szerepelni a sorozatban?

- Mi? Nem. Mármint, nem én jöttem a meghallgatásra, hanem Danielle és őt kéne ilyenekről kérdezni nem engem.

- Umm... igen, bocsánat, nem voltam egyértelmű. Két lány kell nekünk és Danielle, te abszolút benne vagy. De a másik szerepet nem lenne kedved elvállalni?

- Hát, öhm... de én nem is jártam semmilyen színészi suliba, meg ilyenek.

- Ha jól játszol, akkor teljesen mindegy. - összehúzott szemekkel nézek a mellettem ülő lányra, aki hevesen bólogatni kezd.

- I-Igen. Lenne kedvem hozzá.

- Rendben, örülök. Holnap, gyertek ide vissza és mindent megbeszélünk. - felállunk és kisétálunk.

- Ez... úristen!

- Milyen jó már! Együtt leszünk benne a sorozatban!

- Hát igen, izé, de mi lesz a tanárságommal?

- Ó, Lia, ne csináld már! Összejöttetek Harryvel, szóval valószínűleg nem taníthatod már Chloe-t.

- Ez igaz.

- Na, ennyi. Megoldva.

- Azért még beszélek Harryvel.

- Persze.

- Amúgy mit csinálunk most?

- Ebédelünk, aztán elmegyünk vásárolni. Oké?

- Igen. Menjünk, éhen halok. - amikor újból taxit fogtunk, elővettem a telefonom, mondván, hogy felhívom Harryt, de a mobil semmi életjelet nem adott.