Sajnálom, megbántam [H.S.]

23.

"Forgiving isn't the hard part. It's trusting again."

Mindenki beszélgetett, így úgy döntöttem itt az idő és karon ragadva felhúztam őt magam után a nappaliba.

- Flynn... beszélnünk kell. - csak bólint. - Szóval... mindketten tudjuk mi volt anno. Én csak azt szeretném tudni, hogy megváltoztál és többé nem vagy olyan. Ígérd meg, hogy Gemma-t nem bántod. Sehogy sem. Se testileg, se lelkileg. Ő nem érdemli meg.

- Tudom, mit tettem veled és elmondhatatlanul sajnálom. Komolyan mondom. Nem teszek semmit Gem-mel, tényleg szeretem őt. Ígérem, hogy vigyázok rá. Meg tudsz nekem bocsájtani?

- Én... Flynn... meg. Igen, megbocsájtok. Nem szeretném, hogy emiatt lennél rosszban Harry-vel vagy Gem-mel legyen valami. De ez nem azt jelenti, hogy meg is bízom benned! Azt még ki kell vívnod magadnak.

- Rendben. Köszönöm. Tényleg Lia. - egy félmosollyal válaszolok csak. Közelebb lép hozzám és megölel. Iszonyatosan furcsa, hogy ez a második alkalom, hogy amikor vele vagyok, akkor nem bánt. Elhúzódom tőle és ő elindul vissza én pedig előbb még elmegyek a mosdóba. Mikor én is a lépcső fokait veszem célba, Harry jelenik meg a fordulóban egy csomó piszkos tányérral a kezében.

- Hadd segítsek! - mondom és lemelem kb. a tányérok felét.

- Nem kellett volna. Tudod, hogy elbírom.

- Igen, tudom. - felelek és berakom a tányérokat a mosogatóba. Miközben Harry is ezt teszi én beszélek tovább és felülök a pultra.

- De így... csinálhatom ezt. - mikor megfordul, kinyúlok érte és magamhoz húzom. Nagy mosoly húzódik a szájára és megcsókol. Sokáig tart mire mind a ketten hajlandóak vagyunk elszakadni a másiktól.

- Szeretem azt amikor hiányzom neked.

- Szerintem még fogod jobban is.

- Hmm... - újabb csókba húz.

- Vissza kéne mennünk nem? - kérdezem.

- Igen. Lehet egy kissé feltűnő már a hiányunk. - egy utolsó rövid csók után visszamegyünk a többiekhez. Szerencsére nem tesznek semmiféle megjegyzést. Engedéllyel és mivel nyár van, ezért Chloe is fent maradhat tovább.
Hajnali kettő körül mindenki készülődni kezd, hogy elmenjen. Apaék csak kimennek a másik ajtón, Anne-nek viszont nem hagyjuk, hogy vezessen Gem-ék helyett, mert ők ittak eleget, ezért nem ülhetnek volán mögé. Bevezéreljük őket a vendégszobáinkba, aztán Harry becipeli az alvó pöttömöt a szobájába. Gyorsan átöltöztetjük a pizsijébe és betakargatjuk. Mikor becsukom magam mögött az ajtót, Harry körém csavarja a karjait és felkap, mire egy halk sikoly hagyja el a számat. Átvisz a szobánkba és ledob az ágyra, majd felém mászik. Hevesen csókol meg, amivel sikerül teljesen elgyengítenie. Lágyan végigsimít a testemen és leszedi rólam a ruhákat. Aztán én teszem ugyanezt, majd fordítok a helyzeten. Eszembe jut, hogy az ajtót nem zártuk be szóval felkelek és megteszem. Harry először furán néz, de aztán megérti.

- Furcsa lenne ha pont anyud nyitna be.

- Hidd el megértené.

- De akkor is. Kaptak már rajta elég sokszor elég fura helyzetekben.

- Ó igen? Erre kíváncsi vagyok.

- Ne most. - mondom és az ajkaira tapadok. Aprókat mozgok rajta, hogy méginkább felizgassam. Lefelé haladok a bőrén, hogy most kicsit másképp legyen, mint eső alkalommal és mert tudja mi volt velem anno, de meg akarom mutatni, hogy ez nem csak rossz volt. Jó, persze nagyrészt igen, de mégis valamire tudom használni. Ha másra már nagyon nem is legalább Harry-nek tudok örömet okozni, kissé másmilyet, mint az átlag. És eléggé bejött neki. Ki sem bírta, hogy ne viszonozza. Hosszú éjszaka ismét. És megint nem sokáig leszek itthon.