Sajnálom, megbántam [H.S.]

11.

"Drunk and dangerous"

A tükörben nézegetem magam a kezemben egy ruhával, de egyáltalán nem tudom megmondani, hogy jó lesz-e ez így. Nem mintha annyira izgatott volna eddig az, hogy hogyan nézek ki Harry közelében, de most különösen jól akartam kinézni. Tetszeni akarok neki. Ennek különösképp Freya a tanúja, mert jelenleg egyesével veszi ki a ruháimat a szekrényből.

- Nem. - mondom.

- Az előzőkre is ezt mondtad.

- Mert egyik se jó.

- És miért?

- Mert... nem tudom de azokba nem akarok menni.

- De nincs több ruhád. - morogva hátradőlök az ágyon és egy párnát húzok a fejemre.

- Rosszabb vagy, mint egy tini.

- Tudod, hogy tiniként voltam utoljára randin. Meg úgy valakivel.

- Igen, tudom. - forgatja meg a szemeit. - De ne csináld ezt. Szóval melyiket akarod?

- Te melyiket adnád rám?

- Ezt. - vesz ki egy fekete felső részes, mell alattól, pedig türkíz lenge szoknyás, majdnem földig érő ruhát.

- Biztos?

- Nem. - mondja ironikusan és rámdobja a darabot. - Húzd fel, addig keresek neked cipőt. - megteszem amit kér. A sminkemet nagyon halványan csinálom meg, a hajamat kiengedem és átfésülöm. Pont időben felhúzom a Freya által választott fekete magassarkút, mert meghalljuk a kapucsengő hangját. Felveszem és beleszólok.

- Lemegyek.

- Rendben, várlak. - ezután elbúcsúzom a húgomtól és elhagyom a lakást. Lemegyek a lépcsőn és kilököm az ajtót. Harry már az autójának dőlve vár.

- Szia!

- Szia! - odamegyek hozzá és megölelem. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. Te se panaszkodhatsz. - egy szűk fekete nadrág, egy fehér póló és egy sötétszürke zakó van rajta.
A randink helyszíne egy városszéli csendes étterem. Jó választás, a hely nagyon ízlésesen van berendezve és az asztalok nem egymás hegyén-hátán vannak hanem kissé elszórtan, így meghagyva a lehetőséget a nyugodt magánéleti beszélgetésekre. Vacsora után egy közeli parkba megyünk sétálni.

- Mmm... Harry?

- Igen?

- Nem mesélnél egy kicsit nekem magadról? Mert még nem tudok túl sok mindent, de érdekel, hogy mi van veled. - mondom és egy padhoz húzom, amire leülök.

- Ha szeretnéd... persze. - leül mellém. - De nincs sok minden amit tudni kéne rólam, ugyanis, ha nem az állomáson vagyok akkor Chloe-val foglalkozom.

- Hány éve vagy tűzoltó?

- 18 éves koromban jelentkeztem, aztán megkaptam a kiképzést és ez már a hetedik évem.

- Azta! És, ha teljesen szabad vagy akkor mit csinálsz? Vagy mit csinálnál?

- Nem is tudom. Először biztosan kialudnám magam. Szeretek fotózni, de lehet, hogy csak áthívnálak.

- Miket szoktál fotózni?

- Leginkább Chloe-t. Meg dolgokat amik megfogják a figyelmem.

- Értem. Hát én soha nem voltam jó ebben. - kuncogok. Nem sokkal később Harry hazavisz és elbúcsúzik egy öleléssel. Valahol mélyen arra számítottam, hogy megcsókol, vagy legalább elfogadja az ajánlatot, hogy jöjjön fel hozzám egy kicsit. De nem ez történt, egyedül sétáltam fel a lépcsőházban a lakásomig és amikor kinyitottam az ajtót, azt hittem Freya egyből a nyakamba fog ugrani és kér, hogy mindent mondjak el. Úgy néz ki semmi sem úgy alakul ahogyan elképzeltem. Körülnézek a lakásban a nevét kiabálva, de semmi válasz. Nincs itt. Gyorsan áthúzok egy melegítőt, miközben folyamatosan hívogatom őt és Leo-t, de egyikük sem veszi fel egy idő után pedig már nem is elérhetőek. Úgy döntök felhívom Lou-t.