Sajnálom, megbántam [H.S.]

21.

"She is totally mine."

A következő napok pakolással és tervezgetéssel mentek el viszont nagyon sok mindent elintéztünk, mielőtt el kellett jönnöm New Orleans-be. Ma van az első forgatási nap, ami nagyon izgalmas, de egyenlőre sem én sem Dani nem lépünk színre. Nekünk a mai napra a karaktereink beállítása maradt. Ez annyit jelent, hogy az íróval, a stylisttal és a sminkessel összeülve megbeszéltük, hogy az én esetemben Camille, Dani-ében pedig Davina, öltözetének mit kell kifejeznie és hasonlók. Danielle a hét további részében sem nagyon tevénykedett nekem viszont azért volt dolgom. Az első rész végén vagyok először színen. Legelőször irtó furcsa volt minden, mert az előtt nem igazán csináltam ilyet. Az általános iskolás színjátszó körhöz pedig nem igazán lehet hasonlítani.

Amikor hazaértem még reggel volt, Harry már elment dolgozni, így én maradtam Chloe-val. Csináltam neki reggelit, aztán úgy döntöttem lefekszem kicsit, amíg apa lefoglalta a pöttömöt. Amikor átjött behozta a postát is, amin átfutottam, de csak Harry-nek voltak benne dolgok. Az utolsón viszont megakadt a szemem. Nekem jött és nem is akármilyen okból. Megfogtam és felvittem magammal. Ledobtam az ágyra és azon kezdtem gondolkozni, hogy felhívjam-e Harry-t. Nem akarom egyedül kinyitni. Nekem kell hozzá ő. Kell, hogy itt legyen velem. Ha felhívom, akkor mi lesz? Azért haza csak nem jöhet ezért. Körbe-körbe járkálok a szobában a fejemet törve, mikor megcsörren a kezemben a telefonom.

- Szia Freya. - köszönök bele.

- Szia. Mit csinálsz?

- Semmi különöset. Miért?

- Baj van?

- Nem.

- Akkor miért járkálsz össze-vissza a telefonodat szorongatva? - kérdezi és először nem esik le, de aztán kinézek az ablakon és meglátom a húgomat a másik ablakban.

- Ahj... semmi... csak... - felveszem a borítékot és odanyomom az üveghez. - Ma jött meg.

- Mi az? - ráncolja össze a szemöldökét.

- Az van benne, hogy én vagyok-e Chloe anyja vagy nem.

- És az vagy?

- Nem tudom. - hunyom le a szemeim. - Nem akarom Harry nélkül kibontani, de ő meg dolgozik.

- Mikor ér haza?

- Olyan hét körül. És még csak 10 óra van. - sóhajtok fel. - Mit csinálok én addig?

- Megőrülsz.

- Kb. Ah, nem bírom.

- Lia?

- Hmm?

- Szerintem menj be hozzá.

- Mi? De mi van ha épp nincs is bent?

- Akkor megvárod, de tuti ott lesz.

- De Fey, csak nem zavarhatom munka közben.

- Lia, ne csináld. Ez mindkettőtöknek nagyon fontos. Menj!

- Számít igen, de mi van, ha nem én vagyok az? Nem is tudom, mi lesz akkor, én...

- Lia! Elég! Menj már!

- De biztos?

- Persze! Ne akard, hogy én rángassalak el!

- Jó, rendben. - lerakom és készülődni kezdek, majd lerohanok apához.

- Apa, itt tudsz maradni Chloe-val? Van egy kis dolgom.

- Persze, menj csak.

- Hova mész anyu?