Sajnálom, megbántam [H.S.]

12.

"If you never try, you will never know"

Dél körül ébredtem fel, elsőként. Keresek gyógyszert és egy üveg vizet, amit beviszek a részeg párnak, a másnaposságukat biztosan nem fogják élvezni. Halkan járkálok a házban, hogy ne ébredjenek fel és így próbálom meg kissé eltakarítani a sok összetört bútordarabot. Sikerül is, csak sajnos az utolsó pillanatban leejtek egyet, mire Harry felébred.

- Sajnálom. - mondom.

- Mit csinálsz?

- Takarítok.

- Nem jössz ide inkább egy kicsit?

- Két perc. - leszaladok az utolsó darabokkal a kinti konténerhez és beledobálom. Egy öreg néni jön kifelé, így gyorsan kinyitom az ajtót és kiengedem. Megköszöni, bár hülyén néz rám, hogy egy bő London Fire Dept. -es pólóban -amit igen, Harrytől loptam- és egy az alól alig kilátszó fekete sportnadrágban, mezítláb járkálok délután. Ja a kócos hajat és a karikás szemeket ne is említsük. Hát ez van. Visszaszaladok, Harry pedig a matracon ülve vár. Az ölébe húz, a nyakamba fúrja az arcát.

- Nem vagy éhes? Csináljak reggelit?

- Mhmm.

- Mit kérsz? - kérdezem, miközben a hátán futtatom végig az ujjaim.

- Lepj meg.

- Oké. - felállok, de arra nem számítottam, hogy a lábam annyira elzsibbadt, hogy összecsuklik alattam. Visszaesek Harryre, aki hátrahanyatlik a matracon.

- Bocsi. - szabadkozom és felállnék, de magához szorít.

- Tényleg megleptél. - elmosolyodom. - Sőt... duplán.

- Mi? - a fülemhez hajol.

- Nincs rajtad melltartó. - az, hogy elvörösödöm az enyhe kifejezés, pedig ennél durvábbakat is mondtak már és az meg se kottyant. Mi van velem?

- Uhmm... kényelmetlen. - nyögöm ki legurulok róla és elindulok reggelit készíteni. Nincs túl sok minden itthon, konkrétan üres a hűtőm csak tojás van meg sajt, szóval rántotta lesz. Mikor elkészül kipakolom négy tányérra.

- Ú, de jól néz ki! - jön be Harry. Még mindig csak boxer van rajta. Nem bírom nem nézni.

- Köszi. Megyek megnézem felkeltek-e már. - belépek a szobámba. Már fent vannak és az ágyamon smárolnak.

- Ne az én ágyamba csináljatok gyereket légyszi. - szólok, mire szétválnak. - Nem vagytok ti kicsit se másnaposak?

- De. Kösz a gyógyszert.

- Csináltam reggelit, gyertek enni.

- Oké. Amúgy mit csináltunk? Nem emlékszem.

- Még jó hogy. - visszamegyek Harryhez, aki már el is kezdett enni. - Azt hittem megvársz. - vágok durcás fejet.

- Bocsi, de annyira ellenállhatatlan volt.

- Nem baj, vicceltem. Egyél csak. Mindjárt idehozom az egyetlen dolgot, ami nem tört össze. - a szobámban van egy íróasztal, azt tolom ki a konyhába így most már étkezőasztalként szolgál. És szerencsére maradt négy darab ép szék is. Mind leülünk enni, de Freya hajthatatlan.

- Mi történt? Nem emlékszem.

- Én sem.

- És mi lett az asztallal? Meg úgy a bútorokkal?

- Na jó, elmondom. Te, - mutatok a húgomra. - az erkélyen üvöltöztél és lenyomtál egy sztriptízt. Amikor behoztalak, pornót akartál nézni és közölted, hogy olyan vagy mint a Niagara. Szerencsére megállítottam, hogy dugjatok. - Freya tátott szájjal néz rám.