Sajnálom, megbántam [H.S.]

32.

"Sun, sand, sea"

Lia egy ideig nyugton marad, de amikor Keith megérkezik újrakezdi az egészet.

- Te lefekszel velem?

- Mi?! Nem! Lia, az apád vagyok.

- Jó kislány leszek, apuci. - mondja, mire mi Lou-val röhögésben törünk ki. Danielle kitol minket a folyosóra, mert nem tudjuk abbahagyni. Még mindig nevetünk, mikor anya, Gem és Flynn feltűnik előttünk.

- Sziasztok!

- Hello.

- Mit csináltok ti itt?

- Csak... csak Lia.

- Apuci. - neveti el magát Lou, így nekem is kell megint. Dani jön ki a szobából és haragosan néz ránk.

- Fiúk! Elég! Most miattatok sír.

- Mii? Ne már! - pattanok fel azonnal és visszafutok az ágyához. - Lia!

- Nem! - mondja összegömbölyödve ülve és tovább sír.

- Sajnálom, hogy nevettünk kicsim.

- Gyere ide! - húzódik arrébb a takarót felemelve. Odaülök mellé, ő meg az ölembe mászva bújik hozzám.

- Mi a baj?

- Csak belegondoltam... - súgja a fülembe. - ...hogy milyen lehet az, hogy nem is tudsz róla, hogy van egy gyereked.

- Jajj, kicsim! - szorítom magamhoz. - Nem a te hibád ezt te is tudod.

- De...

- Nincs semmi de. Oké? Nyugi. - puszilom meg.

- Olyan rossz lehet.

- Bizonyára. Viszont nézd csak ki van itt. - biccentek az ajtó felé, ahol megjelenik a Zayn és Perrie mellett Chloe.

- Anyuu!

- Picúr!! - Chloe felmászik az ágyra és befurakodik kettőnk közé.

- Jól vagy anyu?

- Igen. Csak senki nem akar velem sz... - gyorsan a szája elé rakom a kezem.

- Lia! - figyelmeztetem egy fejrázással.

- De Harry kérleeek!

- Nem! Nyugi!

- Ahj... - forgatja meg a szemeit, majd a kezét a lábai közé rakja.

- Hé! Lia! - szólok rá újból és elhúzom onnan a kezét, majd lefektetem az ágyra.

- Mmm... Harry! Fáj a fejem. És olyan meleg vaaan!

- Mindjárt hívok egy nővért, jó?

- Jó. Megmondod neki, hogy hazamegyek?

- Persze.

- Egy repülővel akarok! Pilóta leszek!

- Hogyne. - mondom és elhagyom a szobát.

XXX

Két nappal később Lia-t hazavihettem, bár még mindig fájdalomcsillapítót kellett szednie, de ettől legalább nem beszélt hülyeségeket, csak nagyon tompa volt. A kanapén feküdt és a tévét nézte. Letelepedtem mellé, mire elfeküdt és az ölembe hajtotta a fejét.

- Még mindig szeretnél nyaralni menni?

- Nyaralás?

- Igen, még a kórházban mondtad, hogy nem is voltunk és hogy milyen jó lenne.