Sajnálom, megbántam [H.S.]

29.

"Tons of questions crossing"

Megállok a ház előtt, nem visznek tovább a lábaim. A hajamba túrok miközben nagy levegőt veszek, hogy visszatartsam a könnyeim, de nem megy. Egymás után törnek elő és folynak le az arcomon. Dani ront ki a házból és áll meg mögöttem. Megfordulok és megölelem.

- Fáj. Iszonyúan fáj. - mondom ki.

- Tudom, de nem futhatsz el előle. Azzal nem lesz jobb.

- Igen, tudom. Csak... pont ő, Dan.

- Figyelj... menjünk be és... a többit meglátjuk, rendben? Muszáj beszélned vele. - csak letörlöm a könnyeim és hagyom, hogy visszahúzzon a házba. Lehajtott fejjel megyek semmi kedvem felnézni. És már megint ez a remegés!

- Mi... mi történt? - kérdezi Harry. Megrázom a fejem. Képtelen vagyok hangot kiadni. Dani szólal meg legközelebb, majd felmegy Chloe-val az emeletre.

- Lia?! - ugyanúgy állok és a lábam, a cipőm, a padló, a kezeim sokkal inkább érdekelnek. Mivel továbbra sem vagyok hajlandó megszólalni, ezért Flynn megteszi helyettem.

- Tegnap... vagyis ma, miután mocsokrészegre ittátok magatokat hazahoztunk titeket. Louis rögtön kidőlt, de téged megszállt valami és a farkad irányított. Lia le akart állítani, de te bevadultál és ez lett a vége. - csend telepszik ránk, csak néha töri meg ezt a szipogásom.

- Mi a...? - Harry közelebb jön hozzám és az arcomra teszi a kezét. - Nézz rám, kérlek. - el akarok húzódni, de nem teszem. Ha tudni akarja, hogy mit tett, akkor tessék. Már úgyis mindegy, nem? Felnézek, bele a szemébe. Végigpásztázza az arcomat, majd hirtelen felindulásból elhúzom a hajam a nyakamon lévő szívásokról és a sebről.

- A többit ne akard látni. Nem rosszabbak... csak sok van belőle.

- Lia, sajnálom, én...

- Ne! Kérlek csak ezt ne. Tudom, hogy sajnálod. Részeg voltál, de... attól még megtörtént. És... sokszor volt már velem ilyen, de őket nem szerettem. Én azt hittem, hogy soha nem tennéd meg. Részegen se, de tévedtem. - mondom, majd megfordulok, hogy felmenjek és lefürödjek. Harry elkapja a karom, mire összerándulok. Mindenhol hagyott rajtam nyomokat és az összes fáj is. Nem is kicsit.

- Ne menj el...

- Csak... hadd fürödjek meg. - a keze lassan lecsúszik az enyémről. Fent ledobálom a ruháimat és beállok a zuhany alá. Valahogyan nem esik jól most a hideg víz, ezért melegebbre állítom, de végül a forrónál kötök ki. Nagyon régóta most először fürdök langyosnál melegebb vízzel. Mikor kész vagyok, felöltözöm és átmegyek Chloe-hoz. A délután nagy részét vele töltöm. Flynn még az incidens után nem sokkal elment, Harry eltűnt, végül Lou és Dani is elmentek. Freya jött át, hogy érdeklődjön afelől, hogy minden rendben van-e.

Mondanom sem kell, hogy miután meglátott, már tudta is, hogy egyáltalán nincs rendben semmi. Elmondtam neki a történteket és megígértettem vele, hogy nem szól egy szót sem erről apának. Nem akarom, hogy még nagyobb balhé legyen ebből. Kora este már nagyon fáradt voltam. Hallottam, hogy Harry megérkezik, ezért nyugodt szívvel feküdtem be az egyik vendégszoba ágyába. Egyszer próbálkozott bejönni, de a kísérlete füstbe ment, mert nem adtam semmi életjelet. Az újra feltörő zokogásomat a párnába folytottam és így zuhantam valahogyan álomba.

XXX

Amikor felkeltem, már hét óra is elmúlt. Egyedül aludtam egyhuzamban több, mint tíz órát? Hűha. Felülök, de azonnal elfog a szédülés. Mélyeket lélegzem, így sikerül lecsillapítanom az érzést. Kikelek az ágyból, de úgy érzem megfagyok. Lemegyek a konyhába, ahol Chloe megjegyzi, hogy nem festek túl jól. Nem is érzem magam valami fényesen. Viszont valakinek el kell vinnie suliba, így elkezdek készlődni, hogy legalább valami normális kinézetet varázsoljak magamra, de alig fogok bele, Harry jelenik meg mögöttem a fürdőben.

- Jól vagy? Úgy értem... - de nem mondja tovább, hanem maga felé fordít és a homlokomra szorítja a kezét. - Forró vagy! Menj, feküdj vissza, mindjárt viszek gyógyszert.

- Nem, el kell vinnem Chloe-t...

- Nem, majd én. Te csak feküdj le. - sóhajtok egyet beleegyezésképp, mert tényleg úgy érzem magam, mintha egy hete nem aludtam volna. Visszamegyek és bevackolom magam a takaróm alá. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, mire Harry hangját hallom meg, ahogyan  ébresztget.

- Lia! Ébredj!

- Fent vagyok. - nyöszörgöm, majd kinyitom a szemeim.

- Gyere, ülj fel. - mondja és hagyom hogy segítsen. - Vedd ezt be. - nyújt felém egy pirulát. Utálom a gyógyszereket, de most ellenkezni sincs energiám. Lenyelem és iszok rá egy kis vizet. Harry lehúzza rólam a takarót, mire felnyüszítek.

- Neee!! Olyan hideg vaaan!

- Lia, lázas vagy.

- Fázom!

- Ki kéne cserélned azt a felsőt, tisztára átizzadtad.

- Jó, csak hozz egy másikat. - eleget tesz a kérésemnek és nem sokkal később egy tiszta felsővel tér vissza. A takaró helyett kapok egy vékony lepedőt.

- Chloe már suliban. - mondja. Bólintok, majd kimegy. Nem sokkal később visszajön a laptopjával.

- Itt maradok, amíg alszol. Ha szeretnél valamit csak szólj, rendben?

- Mhmmm. - csak fekszek az ágyban összekuporodva, de nem tudok újra elaludni. Tudom, hogy hogyan sikerülhetne, de az jelenleg nem megoldás. Ajj a francba is! Pedig máshogy nem fog menni. Hadakozok saját magammal és bármennyire nem akarom és nem tudom, hogy ez mennyire helyes, de végül megszólalok:

- Harry?

- Igen?

- Gyere ide, kérlek.

- Mit szeretnél?

- Nem tudok aludni. - mondom és arrébb húzódom az ágyon. Megérti a célzást és befekszik mellém. Magához húz, ahogy máskor is teszi. Lecsukom a szemeim és érzem, hogy így már nem olyan nehéz ez az alvás dolog.

- Sajnálom kicsim. Nem voltam magamnál. Soha nem tennék ilyet. Szeretlek. Elmondani se tudom mennyire. - a szavai altatnak el teljesen. Valószínűleg azt hitte, hogy már rég alszom.

XXX

Mikor újból kinyitom a szemeim Harry már nincs mellettem. Kimegyek a konyhába és iszom egy kicsit. Nyílik az ajtó és az említett személy és Chloe jönnek be.

- Anyu! - fut hozzám a picúr. - Jól vagy már?

- Jobban. - mondom kissé elnyűtten.

- Képzeld teljesen hibátlan lett a házim és kaptam rá matricát! - mutatja felém a zsebéből előhalászott csillogós virágos matricát.

- Ez szuper szivem! Ennek nagyon örülök!

- Pöttöm, segítesz nekem csinálni vacsit, vagy addig írsz házit? - kérdezi Harry, Chloe pedig a második lehetőséget választva elindul felfelé a szobájába.

- Mit szeretnél enni?

- Semmit. Nem vagyok éhes.

- Nem ettél tegnap reggel óta. Valamit muszáj enned.

- Leves van?

- Van. Megmelegítem. - mondja és azonnal neki is lát. Magának és Chloe-nak is közben elkezdi megcsinálni az ennivalót, én pedig ránézek a telefonomra, amin Dani üzenetét veszem észre, ami annyiból áll, hogy elintézte, hogy ezen a héten már ne kelljen bemennem forgatni, valamint, hogy gyógyuljak meg minnél előbb.

Nem tudom, hányadán állunk Harry-vel, de érzem, hogy nekem még kell idő ahhoz, hogy mindent elrendezzek magamban.