the babysitter [bts V]

4

Amikor reggel kibattyogtam a szobámból, anyu várt mosolyogva a konyhában.

- Jó reggelt! - köszöntött. Szokásához híven ma is remekül festett és nagyon csinos volt.

- Neked is. Tegnap mikor értél haza? - kérdeztem, anyu pedig kicsit lesápadt, főleg amikor tovább folytattam. - Mert én háromnegyed egykor, és még nem voltál itthon.

- Tegnap egy nagyon fontos ügyféllel vacsoráztam - közölte aztán egyszerűen.

- Ja értem. Ahogy fél éve majdnem minden este - rántottam meg a vállamat. Anyu tényleg rengeteget dolgozik, de fél éve kezdődött, hogy mindig az éjjel közepén ért haza. Egyébként bennem felmerült, hogy van valakije. Nem lennék meglepődve, apuval amúgy rengeteget veszekednek. Csakhogy apu imádja anyut, szóval ha ne adj isten válásra kerülne a sor, apu tönkremenne. - Menjünk inkább - szóltam, majd belegyömöszöltem a kajámat a táskámba, aztán elindultam kifele.

Anya elfuvarozott a suliba. Közben próbalta oldani a hangulatot, a tegnap estéről kérdezgetett, én pedig nagyvonalakban elmeséltem neki a dolgokat. Azt hiszem, örült neki.

Hirtelen pittyent a telefonom, egy ismeretlen szám küldött üzenetet.

Ismeretlen szám: Tae vagyok, vedd fel a kabátomat

Én: minek?

Ismeretlen szám: kurva dögös vagy benne

Mosolyogva meredtem a képernyőre, majd visszacsusztattam a zsebembe a telefont és gyorsan magamra kaptam a bőrkabátot.

Természetesen a sulihoz érve mindenki engem bámult. Na persze nem azért, mert olyan nagy szám vagyok. Csak nem volt olyan ember a suliba, aki ne ismerte volna meg a kabátot. Annyi szem szegeződött rám, hogy kezdtem igencsak zavarba érezni magamat, úgyhogy inkább sietősre vettem a figurát. A szekrényemhez mentem, hogy kiszedjem a cuccaimat. Alighogy belekezdtem, a fejem mellett két ököl találkozott a két szomszédos szekrénnyel. Ismét ijedten fordultam meg, de 'csak' Tae állt ott, két karral támaszkodva, ezzel beszorítva engem. Nem úgy festett, ahogy szokott. Egyrészt hiányzott róla a bőrkabát, másrészt fekete póló helyett fehér volt rajta. De az epres nyalóka most is itt lógott a szájában.

- Szia - vigyorodtam el.

- Mondtam, hogy vedd fel. Most az egész suli tudja, hogy a védelmem alatt állsz - mondta mosolyogva, majd tetőtől talpig végigmért. Egy bordó, feszülős szoknya volt rajtam, amibe fekete trikómat beletűrtem. Plusz, a jól bevált topánka. - Na meg kurva dögös vagy benne - dorombolta közelebb hajolva. Felkuncogtam, közben pedig éreztem, hogy arcomat elönti a pír. - Csak nem meleged van? - kérdezte Tae még mindig dorombolva, ami némileg tompította, hogy éppen beakart oltani. Játszani akarsz, Tae Hyung? Hát legyen.

Megragadtam a kabát szélét és elkezdtem legyezni magamat.

- Igen, elég meleg ez a kabát, úgyhogy... - mondtam, majd elkezdtem kibújni belőle. - Tessék - tartottam elé. Meglepődötten vette el az egyik kezét a szekrényről, hogy meg tudja fogni a ruhadarabot. - Most pedig, ha megbocsátasz... - Kihasználva, hogy már nem tart fogva, elslisszantam mellette, és elindultam a termem felé. Amikor hátrapislantottam, Tae még mindig a szekrényemnél állt, döbbenten meredve utánam, kezében a bőrdzsekivel. Aztán látva, hogy figyelem, megrázta a fejét, elnevette magát és elindult a másik irányba.

Angol órával kezdtem. Elfoglaltam a szokásos helyemet, majd vártam, hogy a többiek is beérjenek.

- Szóval akkor te most Tae nője vagy? - vágta le magát elém Dawn, az egyik agyatlan csitri. Az a lány szerintem minden fiúval lefeküdt már, és ha ez még nem lenne elég, a tesitanárral is (nyílt titok). Na meg amúgy is elviselhetetlen. Vinnyogó hangja van, egyfolytában nyávog, semmi értelmes dolog nem érdekli, csak a fiúk. Érthető tehát, miért nem örültem neki. Vagyis nekik, mert közben megérkezett két csatlósa, Julia és Iz.

- Nem vagyok a nője - válaszoltam egyszerűen.

- De a kabija... - kezdte volna a kötekedést Iz, de közbevágtam.

- Rajtam volt, és?

- Nem adja oda azt akárkinek - folytatta Jules.

- Tudom én azt nagyon jól.

- Akkor neked miért adta oda? - kérdezte ezúttal Dawn.

- Tőle kérdezzétek - rántottam meg a vállam. - Hajajj, becsengettek - vágtam szomorú fejet a csengőszó hallattára. A lányok összenéztek, majd a helyükre ültek, hála az égnek.

Pár perc múlva az angol tanár az osztályfőnök és egy lány kíséretében lépett be a terembe.

- Gyerekek, ő itt az új osztálytársatok, April Smith. Most költöztek ide a családjával. Kérlek benneteket, bánjatok vele kedvesen. April, - fordult a lány felé, - érezd jól magad nálunk! Foglalj helyet ott, kérlek! - bökött a mellettem lévő padra. A lány, vagyis April elindult a pad felé, majd rámmosolygott és leült. Nagyon csinos lány volt, egzotikus külsővel (kreol bőr, fekete haj, ragyogó szemek), így gondoltam, biztosan majd Dawnékhoz csapódik, de nem így lett. Óra után azonban amikor már csak egyedül voltam benn a terembe, April pedig épp kimenni készült, megtorpant az ajtóban.

- Na gyere, majd én megvárlak - mondta nevetve.

- Oh, köszi - mosolyodtam el, majd felkapva a táskámat, elindultam én is. - Nadine Hastings - mutatkoztam be kedvesen.

Akkor még nem gondoltam, hogy ez egy új barátság kezdete.