the babysitter [bts V]

14

Mondhatom, kissé kínos volt pont ebben a szituációban felállni az asztaltól és ajtót nyitni. Apa gyilkos pillantást vetett rám, amikor ezt megtettem.

- Csak Yon és Tae az... - motyogtam. 

- Felejtsd el, hogy most beengeded őket vagy bárki mást! - sziszegte apa. Láttam rajta, hogy eszméletlen ideges. Csak nem tudom, mi húzta fel ilyen gyorsan ennyire. Mármint persze engem is sokkolt a hír, de ennyire azért nem kellett volna túlreagálni.

- Joe, már egyszer engedélyt adtál, hogy átjöhessenek - védett meg anya, majd bólintott egyet, ezzel jelezve, hogy zöld utat kaptam, menjek csak és nyissam ki az ajtót. Ettől függetlenül tényleg kellemetlenül éreztem magam, mert az egész házban megfagyott a levegő. Tommo lesütött szemmel ült az asztalnál, Estheren pedig láttam, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni. Hát persze, hogy vitázni készült. Apa továbbra is ideges volt, anya pedig próbálta megnyugtatni. Bár ez egy ennyire szar házasságban nem tudom, ér-e egyáltalán valamit. 

Szóval kissé nyomott hangulatban az ajtóhoz battyogtam és kinyitottam. Valóban Yon és Tae álltak ott. Előbbi hatalmas vigyorral, a szokásos kis szoknyájában, illetve egy kis koronával a fején, hogy tényleg igazi hercegnő lehessen. Egy igazi kis tünemény. A bátyja pedig... Nos, szokás szerint észbontóan szexi volt, pedig semmivel nem volt másabb, mint amiben szokott. Talán a haja volt kevésbé kusza. A szokásos csibészes mosolyát használta, én pedig éreztem, hogy a szívem már a torkomban dobog. Csak ezzel a hülye kis mosolyával annyira zavarba tudott hozni, hogy azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.

- Szép jó estét, Nadine! - köszöntött először ő, mivelhogy én megszólalni se nagyon tudtam. Szidtam is magamat érte fejben, hiszen nem rég jelentettem ki, hogy nekem aztán nem tetszik, ő csak a legjobb barátom stb. ... De az ember csak nem jön zavarba a legjobb barátjától. Meg amúgy is. Eddig olyan jól tudtam játszani a közömböst vele szemben. Most is ezt kéne tennem, nemde?

- Sziasztok - szóltam én is, majd leguggoltam és megöleltem a kis Yont. - Gyertek beljebb! - mondtam még, majd Yonnal az ölemben mentünk be a házba. Mindketten levették a cipőjüket, Yon közben kérdezősködött picit, majd jött a kemény mag: visszamenni az éppen kitörni készülő háborúba. De a legnagyobb meglepetésemre a konyhában rend volt. Anya éppen megterített a két plusz fő számára, Esther pedig boldogan mesélt az egyik kolléganőjéről, akivel együtt szoktak futni. Hű, ebben a családban mindenki milyen jól tudja színlelni, hogy nincs semmi gáz.

- Hát, öhm, ő itt Yon Jobs, akire vigyázni szoktam, és ő pedig a báyja, Taehyung Jobs - mutattam be őket a családomnak, miután megköszörültem a torkomat és mindenki felém fordult. Eztán a két Jobsra néztem. - Yon, Tae, ők pedig itt a családom: a nővérem, Esther, az ő vőlegénye, Tommo, az anyukám, Margo és az apukám, Joe - hadartam el gyorsan, még mielőtt bárki is közbe szólhatott volna.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek benneteket! - indult meg felénk anya msolyogva. - Csücsüljetek csak le! - mondta még, majd kihúzta az egyik üres széket és leültette rá a kis Yont, aki bizony hamar összebarátkozott vele. Tae eközben még kezet fogott apával és Tommoval, aztán foglalt csak helyet a mellettem lévő széken. Most is olyan magabiztosan ült, ahogy általában szokott. Tekintete és stílusa is megnyerő volt, hiába tartozott a rosszfiúk közé. Apa látszólag hamar megkedvelte, hiszen találtak egy közös témát, amibe még Tommo is be tudott szállni. Sőt, utóbbinak annyira szimpatikus lett Tae, hogy a következő kijelentés hagyta el a száját:

- Haver, ha a tanum nem is, de tuti te leszel a gyűrűhordozóm az esküvőmön! - Mindezt csak fél füllel kaptam el, mert ekkor a családom többi női tagjával Yonnal játszottunk a nappaliban, és már túl voltunk a vacsorán. Tommo kijelentésén én csak elmosolyodtam. Jó lenne, ha tényleg ez történne.