the babysitter [bts V]

5

- És amúgy, honnan költöztetek ide?

- Eredetileg Spanyolország, aztán Boston - válaszolta April. - Az a hely valami szörnyű. Nadine, soha ne menj Bostonba - rázta meg a fejét. Közbe  elindultunk, hogy megkeressük a szekrényét.

- Nem terveztem - nevettem el magam. Mondjuk egy Spanyolország után tényleg elég szörnyű lehet Bostonba költözni. A nővérem, Esther, aki nagy utazó volt már ott, és ő is azt mondta róla, hogy szörnyű egy hely. 

- Uh, April, ki a barátnőd? - szólította le az egyik szembe jövő, számomra ismeretlen srác Aprilt. Ez kissé furcsa volt, nem hittem, hogy Aprilt bárki is ismerné a suliból, aki nem az osztálytársunk, de aztán hamar választ kaptam a kérdésemre, hogy ez hogy lehetséges. 

- Nadine, ő itt a bátyám, Dustin - fordult először felém a lány, majd (ezek szerint) a bátyjához. - Dustin, ő az osztálytársam, Nadine.

- Örülök, hogy megismerhettelek - nézett mélyen a srác a szemembe, miközben kezet nyújtottunk egymásnak. Gyönyörű szép, barna szemei voltak, és ugyanolyan szép kreol bőre, mint a húgának. Be kell vallani, igencsak vonzó srác volt. 

- Én is - mosolyogtam rá. Már majdnem elvesztem a szemeiben, amikor a háta mögött megláttam, hogy Tae közeledik a folyosón, a szokásos érzelemmentes arcával, ez pedig némileg elvonta a figyelmemet Dustinról, meg úgy minden másról. Először azt hittem, nem is vett észre, mivel nem nézett rám vagy ránk, ám miután elhaladt mellettünk, a karomért nyúlt és elrántott magával.

- Mit művelsz? - kérdeztem tőle meglepetten, mire ő, mondhatni, neki lökött az egyik szekrénynek. Kezeivel ismét a fejem mellett támaszkodott. Ezúttal nem eper, hanem cigaretta szaga volt, de az elég erősen.

- Kik ezek? - kérdezte egyszerűen.

- April és Dustin. Újak, most költöztek ide. April osztálytársam lett - magyaráztam el neki, mire ő csak hümmögött egyet.

- Normálisak?

- Öhm, igen, azt hiszem.

- Szólj, ha valami rosszat mondanak. Helyre rakom őket. Főleg ezt a Juan Miguelt - fogta halkabbra a szót, miközben közelebb lépett, és egyenesen a fülembe kezdett dorombolni. - Nem bírja levenni rólunk a szemét. Legalább most már tudja, hogy kit tilos befűznie.

- Miről beszélsz? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Majd később elmagyarázom. Délután ráérsz? - váltott témát hirtelen, és a fejét is elhúzta, így újra szemtől szembe néztünk egymással.

- Persze.

- Elmegyünk az Aquaparkba haverokkal. Eljönnél velem? Kell egy értelmes alak is a csapatba - húzta el a száját. Tae megint velem akarja tölteni a délutánját? 

- Megbeszélhetjük - válaszoltam. Igazából nem repestem annyira az örömtől, hogy bikinibe kell mutatkoznom ilyen srácok előtt, nekem nincs olyan szupermodell alkatom, mint az ő baratnőiknek. Hogy miért akartam mégis elmenni? Hogy Tae-vel lehessek. Hát igen, sikerült ismét az eszem helyett a szívemre hallgatnom. Oldalra pislantottam. - De ahogy látom, April egyedül maradt, szóval megyek. Vagyis mennék...

- Oh, pardon - mosolyodott el, miközben elemelte kezeit a szekrényről, így szabad utam lett. - Ebédkor találkozunk - kiabált utánam, majd amikor hátranéztem, rámkacsintott. Fejcsóválva tértem vissza Aprilhez, aki csendben szemlélődött.

- Bocsi, csak... - kezdtem magyarázkódni, de a lány csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Semmi gond. Ő a barátod?