the babysitter [bts V]

22

Tae felém hajolt és megcsókolt. 

A Jobs fiú a számba rakta a cigijét, én pedig beleszívtam.

Táncoltam Aprillel. Úgy, mintha leszbikusok lennénk. 

Komolyan azt akarják, hogy én is szívjak bele a füves cigijükbe?

Hol van Tae?

Megint a seggemet fogdozza.

- Szia Roland!

Mi is történt öt perce?

- Akarlak, Nadine - hallottam valahonnan Taehyung hangját.

- Én is akarlak, Taehyung. 

Az utolsó emlékem, hogy felmentünk valami szobába.

#Tae szemszöge

Miután realizáltam, hogy nem csak bebasztam, hanem el is basztam, mert többet ittam, mint kellett volna, és már nem figyeltem eléggé arra, hogy mit csinál Nadine, úgy voltam vele, hogy tök mindegy. Ittam én is, szédülésig rendesen. Talán ezzel akartam leküzdeni a bűntudatot. Bízik bennem, azt mondtam, vigyázok rá, és lófaszt. Sikerült mindkettőnknek berúgni. Neki nagyon, nekem kevésbé. Lehet, hogy tudatalatt erre ment ki a játék? Hogy megcsókolhassam nyugodt szívvel, később a piára fogva... Meg talán nem is fog emlékezni rá, nem igaz? 

Mivel  már tényleg mindegy volt, újból és újból megcsókoltam, egyszerűen nem tudtam betelni vele. Jobb volt, mint bármelyik picsa, akivel eddig kavartam. Még egy cigit is elszívtunk mi ketten. Valami csodával határos módon most nem is köhögött, mint nemrég, amikor kipróbálta velem. 

Az első ember, akinek átengedtem őt, az April volt. Tényleg egész este vele voltam, legalább ígéretem ezen felét szerettem volna betartani. Na meg imádtam is minden egyes percét a vele töltött időnek. Gondoltam, April megfelelő ember arra, hogy ügyeljen rá két percig, amíg én megkeresem a mosdót. Nyugodt szemmel figyeltem, ahogy a két lány elkezd összesimulva táncolni. Persze a körülöttük lévő fiúk hujjogni kezdtek, nyilván élvezték, hogy két ilyen dögös csaj így táncol. Mintha még soha nem néztek volna pornót. 

Úgy láttam, el lesznek ketten, és nem is siettem annyira vissza, még meg is álltam tárgyalni illetve koccintani pár taggal. Amikor visszaértem azonban se Nadine, se April nem volt sehol. Na, akkor kaptam egy enyhébb szívinfarktust, majd azonnal Nadine keresésére indultam, bármennyire is voltak homályosak nekem is a dolgok. 

Szerencsére nem sokára Roland kiabált utánam. Csoda, hogy ekkora zsivalyban meghallottam egyáltalán. Először azt hittem, csak itatni akar, így ideges is lettem, ugyanis nekem éppen feladatom volt, és nem éppen voltam stabilnak nevezhető állapotban. 

- Hékás, Jobs, elhagytad  a csajodat! - mondta aztán a szokásos vigyorával az arcán.

Azonnal 180 fokos fordulatot vettem, és megkönnyebülten konstatáltam, hogy Nadine éppen Roland Silvaba kapaszkodik és még él. 

- Na jó, figyu, amikor odaértem, éppen téged keresett. Azt mondta, Kyle megkínálta a gandzsájából. Totál ki volt borulva. Hogy hagyhattad ott ezekkel? - magyarázott Roland, miközben én átvettem tőle Nadine-t. Elmondhatatlanul hálás voltam neki, hogy elrángatta onnan a bébiszittert. Aztán leesett, mit mondott, mi is történt. 

- Megölöm - sziszegtem, és ismét dühbe gurultam. Szinte már remegtem az idegességtől. - Jól vagy? - néztem a karjaim között tartott lányra, aki eddig csendben bújt hozzám. Most felnézett rám és elvigyorodott. Majd hirtelen elkomorult a tekintete.